A látóhatáron komoly felhők nem mutatkoznak

Előfordul, hogy kölcsönveszünk egy gondolatot, ötletet vagy mondatot.
Hogy miért ragadja meg képzeletünket, gyakran rejtély. Most a címmé előlépett – Lloyd George által is átvett – megállapítástól nem tudok szabadulni.

Igazi békemondat lehetne.
Tervezési fázisban van Anglia, költségvetést kell a parlament elé terjeszteni. Jó lenne legalább a bevételekkel tisztában lenni, mert attól a kiadások nagyon (mondhatjuk esetleg úgy: nagyon-nagyon) nem tudnak eltérni, mert nem engedhetjük meg neki.

A pénzügyminiszter informálódik, hogy elemezhessen, majd megalapozottan tervezhessen.
Amit hall, azzal nem megy sokra. Hogyan tervezzen például erre a megállapításra: „…egyes szakmákban ebben az évben stagnáció lesz, mig más szakmákban rendkivül élénk tevékenység lesz észlelhető.” Ezt nyilván magánemberként ő is tudta. Mivel közeledett a május 4-e, amikor már nem lehetett a megszólalással tovább várni, úgy döntött, hogy tisztességes lesz.

Elmondta hát, hogy mit tett a megalapozott költségvetés elkészítése érdekében, hogy nyolc éve nem tapasztalt nehézségek állták útját a megalapozottságnak, s innentől kezdve az expozéban csak azt ejtette ki a száján, hogy mit mondtak az ipari centrumok üzletemberei, „a legkiválóbb és leghivatottabb üzletemberek”.

Végül saját véleményként így összegzett: „…a depresszió csak muló és nem fog sokáig tartani.”

És ezért maradt meg a fejemben hosszan a címbeli felhő, mert „a legkiválóbb és leghivatottabb üzletemberek” arra nem hívták fel Lloyd George figyelmét, hogy nemcsak felhő van sokféle, de komoly felhőkből is vannak komolyabbak. Ő meg nem kérdezett rá.