Egy polgár gondolkodik

Ember, aki hallottad Briand szózatát Genfből hangzani, te most már azt hiszed, hogy csakugyan nem lesz e földön soha háboru? Hiszen igaza van annak az ördöngösen ékesenszóló Briandnak: ha egyszer a franciák nem akarnak többé háborut, akkor a béke esélyei föltétlenül megjavultak. Szívesen elismerjük; hogy a háboru legbőségesebb kútjait a francia harcikedv furta és azt sem tagadjuk, hogy a német vetélkedés sem volt a béke szempontjából fölöttébb egészséges.

Jól van, kedves Briand, mi készséggel nyugtázzuk, hogy ha önök kibékülnek a németekkel, akkor a világ a legfőbb háborus októl megszabadul, mert az ön vallomása előtt is tudtuk, hogy a francia-német marakodás lecsillapultával közelebb merészkedik hozzánk a béke. De hogy csak önök csináljak a háborut - mert hiszen ugy kellene lenni, ha az önök békéje véget vethetne annak -, ezt minden tiszteletünk és nagyrabecsülésünk mellett se mernénk egészen koncentrálni.

Hiszen éppen a diadalmas Franciaország kapott tegnap este egy kis bökést latin testvére részéről, ami mégis gondolkodóba ejtheti a háboru tulheves ellenzőit. Mussolini a neki adresszált bombával kapcsolatban éppen nem barátságos célzásokkal lövöldözte meg a nagy latin testvért és ha itt kisül valami, ami csak hasonlít is a duce gyanujához, ha egy kicsi kis gyökérszálat kiásnak a francia, földből, amely ezt a bombát odakapcsolja, akkor az európai békén tetemes lyuk lesz konstatálható.

Ha már most Keletre nézünk és a kinai érdekterületen Japán és Anglia sakkozására kezdünk figyelni és ha csak ugy félfüllel tudomásul veszük román-lengyel katonai szerződést és meghalljuk a szovjet vélekedését Besszarábiáról és egy kicsit megborzongunk az afrikai nézeteltérések rá emlékezvén, akkor a háboru ügyét nem látjuk többé olyan reménytelennek, ahogy azt szerette volna látni. Ha pedig még azt is meggondoljuk, hogy Mussolini éppen ugy, mint a japán, angol, német és francia, lengyel, román, sőt a szovjet diplomaták szünetlenül esküdözik és fogadkozik, hogy ő minden cselekedetében csak a békét akarja állandósítani és ha azt tapasztaljuk, hogy mentől több békét szaval valamelyik, annál több háborut nevel ugyanná, akkor a Briand végleges békéje is gyanússá vélik, mert éppen ez a leghangosabb lehet a legfeszültebb háborús gondolat takarója.

Ha békét akarsz, készülj a háborura, mondták a régiek, majd addig ennek a tételnek fordítottja kezd kialakulni, ami ugy szól, hogy ha háborut akarsz,  készülj a békére. Mindenfelé lázas igyekezettel készítik a békét, akik nyilvánvalóan a háborut akarják, vagy legalább is várják, s ebből kiindulva, most már egyenesen ijesztő a Briand tulcsigázott békecsinálása, mert a fönti recept szerint valami iszonyu háboru akarásából, vagy legalább előérzetéből is születhetett.

Ez a véres porfelhő, a béke szivárványának ragyogásában, minket magyarokat alig érdekel. Álljunk és várjunk. Bennünket meglepetés, veszedelem, rosszabb élet és csunyább halál már nem érhet.