Mi lesz a hadikölcsönökkel és a jelzálogos tartozásokkal?

A német birodalom költségvetése az 1927/28. költségvetési évre, amely az európai államok közül elsőnek jutott most nyilvánosságra, tiz milliárd aranymárka körül forog.

E hatalmas összegnek majdnem husz százaléka, 1977 millió aranymárka háborus kötelezettségek teljesitésére szolgáló kiadás, amelyben azonban nemcsak a Dawes-terv alapján fizetendő összegek foglaltatnak benn, hanem azok az igen tekintélyes összegek is, amelyeket a német birodalom a sebesült és rokkant harcosok ellátására fordit. Ebben az összegben benne foglaltatnak továbbá azok a kártéritések, amelyeket a német állam a háboru folytán külföldi államok vagyonelkobzása miatt kárt szenvedett polgárainak fizet.

E kétmilliárd aranymárkán kivül a német birodalom nem feledkezett meg egyéb háborus kötelezettségeiről sem, nem semmisitette meg egyetlen tollvonással azokat a magánjogi kötelezettségeket, amelyek a márka elértéktelenedése folytán támadtak, a német állam nemcsak hadikölcsöneinek egy részét fizeti, hanem kötelezte polgárait is arra, hogy a jelzálogos tartozások egy részét aranyértékben fizessék vissza.

A magyar állam költségvetésében mind ennek nyoma sem lesz.
A mi költségvetésünkben háborus tartozások kiegyenlitése nem szerepel. Hála Istennek, ettől egyelőre megszabadultunk, amely most megföllebbezhetetlenül intézi sorsunkat, a háborus fizetési kötelezettségektől való mentességünket nem használja föl arra, hogy más, ugyancsak háborus eredetü kötelezettségeit teljesitse.

Sem a hadikölcsönök, sem a jelzálogos tartozások, sem a háborus nyugdijak fölértékelésről nem hallatszik szó. A magyar állam költségvetésében a háboruból származó kötelezettségek továbbra is elenyésző kis hányadát fogják fölemészteni a bevételeknek, nem husz, nem is tiz még csak nem is öt százalékot, ha csak hatalmasan megduzzadt hivatalnokseregünk eltartását és foglalkoztatását, amely a magyar állam bevételeinek több mint negyven százalékát fölemészti, a háborus kiadások közé nem sorozzuk.