A székesfőváros közgyülése hosszu üléseken keresztül vitatkozott azon, vajjon elfogadja-e a nagybankok épitési ajánlatát, amelyek kétségtelenül egy csapással fogják enyhiteni a főváros lakáshiányát, de hosszu időre igen jelentős kockázatot rónak e városok lakosságára.
Nem erről a kockázatról volt azonban szó a vitában, hanem arról a – valljuk be – meglehetősen hiu kérdésről, vajjon a tervezett lakástömeget olcsóbban lehet s kell-e fölépiteni?
A kérdés hiu, mert hiszen azok a bankok, amelyek az épitésre az ajánlatot megtették, kezükben tartják és ellenőrzik az épitésre szükséges legfontosabb anyagok termelését – nincs az a magánvállalkozó a világon, aki téglát, cementet, vasgerendát s mindazt, ami ilyen nagytömegü épitkezés véghezvitelére szükséges, magánál a termelőnél olcsóbban tudná előállitani.
Nem akadt senki a közgyülésen, aki ezt a megrenditő és igen szomoru tényt teljes ridegségében hangosan kikiáltotta volna. Hiába, a gyürü egyre szükebbre szorul körülöttünk, a láthatatlan gyürü, amelyet eltépni lehetetlen. Ha házépitésről van szó, akkor kiderül, hogy mész, vas és cement egy kézben van, ha élelmességről, hogy egyetlen erős és rideg kéz irányitja e nagyváros ellátásának tulnyomó részét és tartja kezében a magyar élelmiszerexportnak nagyobbik felét.
Ugyanigy állunk a szövettel, a ruhával, a bőrrel, a szesszel, mindazzal, ami mindennapi életünkhöz tartozik. Nem marad ki a láncból a mütrágyakartel sem, amely a mezőgazdaságot terheli szinte kivédhetetlen drágitásaival. Egy-két nagyválalat irányitja a piac ellátását, szabja meg a nyersanyagok árát, mint a bőrnél, drágitja ezzel a hust s ugyanakkor a kész termény árát a vámok segélyével a maga érdekeihez képest szabja meg.
Mindig kevesebb és kevesebb azoknak a nagyvállalatoknak a száma, amelyek függetlenül szabják meg üzleti politikájuk irányát, egyre több vállalat vezetése gyül néhány ember kezébe, szürke és semleges nevek alá rejtőző intézmények, ellenőrző és egyéb bankok segélyével irányitja a nagytőke a megkisebbedett ország egész ipari termelését, szabja meg szuverén fölénnyel e megszegényedett lakosság jövedelmének mely hányadrészét tartozik a pénztáraiba beszállitani.
Amig Magyarország egy nagy gazdasági egységnek volt a része, amelyen belül az erősen fejlett osztrák ipar látta el a maihoz képest nagyon alacsony vámvédelem mellett az ipari szükségletek zömét, addig a kartelek árdrágitó hatása nem volt annyira érezhető. De ma, amikor e horribilis vámok kinai fala mögött egy megnagyobbodott és meg nem ülepedett ipar mohó étvágyát az alig fékezhető kartelek még jobban fölfokozzák, a veszedelem, amely a fogyasztást fenyegeti, nagy és sulyos.
A magyar ipar a háboru óta lényegesen megnövekedett, az ipartelepek száma ma 2080-ról 3042-re emelkedett, de az ár, amelyet a lakosság csökkent jövedelme ellenére az előállitott iparcikkekért fizet, jóval nagyobb, mint amennyi a háboru előtt volt s a jövedelem megosztásának aránya az ipar javára eltolódott, aminek legkiáltóbb bizonyitéka az, hogy a megnövekedett termelés és a növekedő árak ellenére, az ipari munkás átlagos évi jövedelme 1641.4 aranykoronáról 1112 aranykoronára, kevés hijján 25%-kal csökkent.
A munkabér csökken, a termék ára ellenben növekedik, ez a helyzet szignaturája s a csöndben és a nyilvánosság elől rejtve növekedő kartelmozgalom ez a diszparitást, a jövedelemmegoszlásnak ezt a rut eltolódását egyre fokozza.
Az ipari koncentráció nem magyar, hanem általános európai jelenség.
Nemcsak Németországban alakulnak meg egyre-másra a nagy ipari trösztök, az individualista Anglia is kénytelen ehhez a módszerhez folyamodni, hogy a termelést olcsóbbá és tökéletesebbé tegye, különben nem tudja megállani a versenyt a világpiacon. De nálunk nem a termelés tökéletesitéséről és olcsóbbátételéről van szó.
A magyar ipari koncentráció nem egyéb, mint nyereségbiztositás.
Nem osztalékbiztositás – igazgatósági nyereség és állasbiztositás. A kartel megszünteti a gondokat, nem kell haladásról, tökéletesitésről gondoskodni, nem kell az igazgatónak törni a fejét, honnan és hogyan biztositsa az osztalékot.
Az ország belső fogyasztása szabad vadászterület.
Védik a vámok s a verseny kikapcsolása. S ez a titkos és nyilt kartelképződés lassan sürü és szivós hálóba szövi az országot. Egy hatalom az égben és egy a földön! Egy ur a politikában és egy ur a gazdaságban is! – ez itt a jelszó.
