A magyar gépipar koncentrációs mozgalmának egy mozzanata, két gépgyár beolvadása egy nagy és átfogó koncernbe s a Ganz igazgatóságának határozata, amely ez évre törölte az osztalékot, hirtelen s harcias fölbuzdulást váltott ki a tőzsdetanács néhány tagjából s ez a fölbuzdulás egy-két harcias beszédben és a tanácsnak, valljuk be, egyáltalán nem magas szinvonalon álló vitájában csapódott le. 

Mindenekelőtt szögezzük le, a tőzsdetanács ma már nem alkalmas fórum e kérdés fölvetésére, vagy megoldására. Debnisset pridem! A tőzsdetanácsnak lett volna módja bőven a kisebbségi részvényesek érdekeinek megvédésére akkor, amikor, hogy egyebeket nem mondjunk, a Magyar-Amerikai Bank, vagy a Szalámi-részvények, és ah! még hány egyéb gyanus papiros révén emberek ezrei vesztették el a pénzüket!

Ma a kisebbségi részvényes érdekeinek megvédése, sőt a kezdeményezés joga is kisiklott a tőzsdetanács hatásköréből.

A kereskedelmi jog reformja fogja ezt a kérdést megoldani, ha ugyan a hatalmas befolyások, amelyek e szociális kihatásu részvényreform ellen szegülnek, ezt a megoldást nem akadályozzák meg.

Semmiesetre sem szolgálhat alkalmul e kérdés fölvetésére az az egészséges koncentrációs mozgalom, amelynek ma tanui vagyunk, vagy az a gesztus, amellyel a Ganz igazgatói elutasították azt a régi rossz magyar szokást, amely tartalékból, vagy alaptőkéből fizetett osztalékot. 

Vagy talán akad olyan magyar tőzsdetanács, akinek kifogásai vannak a fölöslegessé vált gyárak beolvasztása és az ipar racionálása ellen?

Vagy talán az lett volna helyesebb, ha a legnagyobb és legismertebb magyar iparvállalat nem követ egyedül helyes, óvatos és jövőbe tekintő osztalékpolitikát?

A kisebbségi részvényes jogainak megvédése nagy és fontos kérdése jövő gazdasági politikánknak, de az alkalom, amelyet a kérdés fölvetésére a tőzsdetanács kiválasztott, nem a legmegfelelőbb s a reform előkészitését, az ilyen „ápropos” viták sem gyorsitani, sem mélyiteni nem képesek.