A tejszövetkezetek hasznossága

Irta: Kotsis Sándor tejszövetkezeti elnök

A mezőgazdaságnak manapság egyik legfőbb bevételi forrása a tejgazdaság.
1895. év előtt országunkban a falusi gazdák nem nagy súlyt fektettek erre a fontos bevételi forrásra és pedig azért nem, mert a tejfeldolgozás házilag sok vesződségbe és fáradságba került s így nem fizette ki magát. 

Városoktól távol, friss tej alakjában egyáltalán nem értékesíthették a gazdák a tejnyereményt, mert a városbaszállítás nagy teher lett volna rájuk. Ha vajat és túrót készítettek belőle, ennek olyan potom ára volt, hogy nem fizette ki magát és ezért senki sem fokozza a tejhozamot.

A vaj, amit a tehéntartó gazdák házilag előállítottak, sok olyan anyagot tartalmazott, amitől hamar romlásnak indulhatott, igy messzire szállítani nem lehetett, eltartani sem lehetett és oda kellett adni annyiért a vevőnek, amennyiért ő kénye-kedve szerint megvette. Igy a sok fáradság és vesződség kárba veszett.

Télen különösen nagy gondot okozott, hogy a vajat előállíthassák, mert vagy igen hideg volt a tejföl és sehogysem köpülődött meg, mig bele nem forráztak, de akkor meg egész túrós vajat kaptak. Ha pedig előre már a kályha köré állították a tejfölös köcsögöket, ott meg, ha erősebben fölmelegedett, mint kellett volna, akkor meg azért nem jött össze, csak dagadt és dagadt a köpülőben, úgyannyira, hogy végtére felét ki kellett venni a tejfölnek a köpülőből és kétízben kellett megköpülni. De így is csak meg nem felelő vajat lehetett előállítani.

Ha az asszonyok már kimerültek a munkában, akkor a férfiakra és a gyermekekre került a sor. Igy ment ez egész télen. Nyáron valamivel könnyebben ment a köpülés, de akkor meg több tej volt, így akkor is elég dolog volt vele, a vaj pedig, amit nyertek belőle, az meg túlpuha volt. 

Egyszercsak lehetett olvasni, hogy egyes országokban egészen máskép értékesítik a tejet. De a falusi emberek az olvasás után se nagy gondot fektettek rá, csak belenyugodtak a régi tejkezelés és tejértékesítésbe.

Azonban országunkban akadtak olyan neves emberek, akik máskép fogták fel a dolgot és kezdtek érdeklődni az után, hogy miképp is lehetne a kisgazdák tehenei által a tejet és tejterméket gazdaságosabban és jövedelmezőbben értékesíteni, különösen azokban a falvakban, amelyek a várostól messze vannak. Azok a neves emberek, akik érdeklődtek eziránt a dolog iránt, kimentek külföldre tanulmányozni, hogy miben is áll a helyesebb mód és hogy milyen annak a keresztülvitele. 


Meg is lett fáradozásuknak a kellő eredménye.
Látták, hogy ha közösen egy helyre gyűjtik össze a falusi tejtermelők a tejüket és itt dolgoztatják fel, akkor sokkal jobban értékesül a tejük. Tehát tejszövetkezetbe való tömörülés volt az a mód, amelynek útján leggazdaságosabban és legkevesebb fáradsággal lehetett a tejet értékesíteni. Igy megkísérelték hazánkban is a falusi tejszövetkezet alakítását.

A statisztikai adatok szerint az első falusi tejszövetkezet 1895-ben alakult. A következő években már több vármegyében kezdtek alakítani tejszövetkezeteket, úgyannyira, hogy 1898. évben már megalakult a tejszövetkezet a mi két kis községünkben is (Kis- és Nagygeresd, Sopronm.) A két kis község közvetlen közelben van egymással és mindössze csak 8-900 lelket számlál. Együttesen alakított egy tejszövetkezetet, amely még ma is fennáll és erősödik. Tájékozás végett jelezhetem, hogy alakuláskor a havi tejünk 10-12.000 liter volt és a mai időben a havi tejünk 30-35.000 literre emelkedett.

Községünkben már a tejszövetkezetet úgy tekintik, mint főbevételi forrást. Évenként sokkal többet bevesznek a tejtermelők a tejből, mint a gabonából. Szövetkezetünk cégjegyezve van. Tapasztalás után tudjuk mondani, hogy az a tejszövetkezet, ahol a tejhamisítás nem tud elterjedni, az mindenesetre csak erősödik. Erre pedig nagy szükség van, hogy többet termeljünk. A vállalkozók is szívesebben vesznek olyan szövetkezetektől, ahol előírás szerint bánnak a tejjel.

Azért mi azt ajánlhatjuk, hogy azon községekben, ahol még nincs rendszeres tejszövetkezet, vezessék ezt be, mert a kellő eredményt csak így lehet elérni. Mindenesetre kell a szövetkezetnek egy erélyes és ügyes üzemvezető, aki a tisztaságra nagy súlyt fektet és a tejhamisítások felismerésében teljesen járatos. Ha ez megvan és ha a megfeledkezett tejszállító a hamis tejért megbűnhődik, a többi nem kísérli meg a tejhamisítást. Ha pedig mindenki tiszta és hamisítatlan tejet hord a csarnokba, az a szövetkezet mindig könnyen halad előre. 

Ha tehát azt akarjuk, hogy virágozzanak azok a tejszövetkezetek, amelyek már megvannak, nemkülönben azok, amelyek ezután lesznek rendes tejszövetkezetek, akkor elsősorban is becsüljük meg azokat a férfiakat, akik vállalkoznak annak a vezetésére, legyünk hozzá bizalommal. Egy rendes vezető vagy elnök úgyis azon fáradozik, hogy minél nagyobb sikert tudjon elérni. 

Ha ezeket a felsoroltakat figyelembe vesszük, én bízom, hogy a jövőben meg fog szaporodni a rendes tejszövetkezeteknek a száma, ami kívánatos is, mert szegény megcsonkított magyar hazánkban a többtermelést minden téren előbbre kell vinnünk, hogy minél előbb lábra állhassunk.