Sipos Márton minden idők legnagyobb mellúszó tehetsége meghalt. E hír megdöbbenti a sport minden barátját, de különösen lesújtja azokat, akik Sipos Márton kedves egyéniségét közelről ismerték. Szinte elképzelhetetlennek tűnik fel, hogy el kell búcsúznunk a deltás, alig 27 esztendős Sipos Marcitól, aki még nem régen Rademachernek mutatta meg, hogy mi a magyar virtus.

Amikor a keszthelyi gazdasági akadémiát elvégezte és Budapestre került olyan volt Marci, mint az élet, friss és egészséges. Ám az ő romlatlan lelkének megártott a főváros zajos és tivornyás élete. Sportolt lelkesen és fáradhatatlanul, de ugyanakkor nem adta meg a testének a pihenőt, amire egy fiatal, a sporttól kimerült testnek feltétlenül szüksége van.

És jött a betegség. Egyelőre gyomorbaj alakjában, amely mindinkább elhatalmasodott rajta. Ennek ellenére tovább trenírozott. Rövidesen újabb betegségek rohanták meg. Szinte az utolsó órában elkerült Budapestről, Szászbereken vállalt állást.

Már-már úgy látszott, hogy rendbe jön, amikor a nyár elején súlyos betegen felhozták Budapestre. Egyesülete a zsidókórházba helyezte el. Itt tífuszt állapítottak meg az orvosok. Rengeteg látogatója akadt, mert Sipost mindenki szerette, sőt az Európa-bajnokságok alkalmával nagy ellenfele Rademacher is felkereste, akivel szívesen elbeszélgetett.

Sajnos a hosszú, közel négy hónapig tartó fekvéstől kétoldali tüdőcsúcshurutot kapott és át kellett szállítani a budakeszi Erzsébet-szanatóriumba. Hatalmas szervezete ezzel a bajjal is kezdett megbirkózni, amikor egyszerre agyhártyagyulladás tünetei mutatkoztak. A közel fél év óta fekvő Sipos Márton ennek az utolsó gyilkos kórnak nem tudott ellenállni és szombaton délelőtt örökre lehunyta szemét.