Keserü tanulságok

Budapest hat polgári ellenzéki képviselőt választott. A fővárosban tehát, ahol titkosan szavaztak, nem érvényesült az a rendszer, amely a vidéki kerületekben legázolta a kormánnyal szembenálló jelölteket. Itt tehát nyilt sisakkal, határozott programmal, férfias elszántsággal és minden egyéni érdek megvetésével küzdő, a közös nemzeti célokban összeforrott ellenzéknek ennél örvendetesebb, lelkesitőbb, tiszteletreméltóbb eredményt kellett volna elérnie.

Budapest ebben a csatában nemcsak önmagáért, a saját becsületéért és jövőjéért indult rohamra, hanem a magyar vidékért is, amelyet, finoman szólva, alkotmányos kötelességének gyakorlásában bizonyos körülmények feszélyeztek. Az ellenzéki listának leghangosabb agitátora Vázsonyi Vilmos néma sirja volt. De szárnyat adtak a fővárosi ellenzéki mozgalomnak mindazok, akik hősiesen elbuktak a nyilt kerületekben. Andrássy, Horváth Zoltán, Farkas Tibor, Nagy Vince, Pallavicini, Rupert példaadó küzdelme és dicsőséges elhullása olaj lehetett volna az ellenzéki máglyákra, ha lobognak és nem pislognak.

Sajnos, nem láttuk azt az elszántságot, önföláldozást, az ügyért végsőkig való helytállást, mint a vidéki egyenlőtlen és embertelen viadalokban. A fővárosi agitáció nem tudta dermedt közönyükből fölrázni azokat a polgári rétegeket, akikben megrendült a bizalom, ingataggá lett a hit, akikben alkura lépett a meggyőződés az egyéni érdekkel. Igy történt, hogy huszonöt-harmincezer demokratikusan érző választó le sem szavazott.

Jórészük már akkor kiábrándult vagy dezertált, amikor hat napig és hat éjszakáig töprengtek és marakodtak vezérei a listák összeállitásán és személyi sorrendjén. Ez az oly gusztustalanul eltékozolt idő bizony megbosszulta magát! Ezren és ezren, akik egész szivükkel az ellenzékkel éreztek, távolmaradtak az urnáktól, mert az ellenzéki listákról nem sugárzott rájuk elejétől-végig a rettenthetetlen harcosok szuggesztiója. Hiába hadonászunk olyan karddal, amelyiknek papirból van a pengéje és rongyból a markolata!

Aki a víz tetején szánt, a barázdáját betemeti a hullám. Fájdalommal látta a főváros népe, hogy a demokratikus ellenzék a sorsdöntő verseny startjától lekésett, mert határozott programját, nyilegyenes célkitüzéseit föláldozta személyi határozatlanságoknak és egyenetlenségeknek. Keresü igazságok, keserü tanulságok ezek, de a független ujság hivatása éppen az, hogy elmondja, amit százezrek az öntudatuk alatt éreznek.

Legalább két mandátummal több jutott Budapesten a kormánynak, mert az ellenzék későn eszmélt rá arra, hogy a legjogosabb ambicióknak is szégyenültek kell elkullogniok, az egyetemes nemzeti érdekek korbácssuhintása elől.

Egyébként pedig a történelmet agyonütni nem lehet és az életföntartási ösztönöket sem lehet egy nemzetből kidisputálni. A haladás utját föl nem tartóztathatja sem az emberi akarat, sem az intézmények korlátja.