Otthon is könnyen meggyőződhetünk róla, hogy a virágok mennyire alkalmazkodnak a körülményekhez. Ehhez elegendő egy cserép bármely virág (1), amely nappal nyitva tartja a kelyhét, éjjel pedig bezárja, és egy elég erős villanylámpa.

Ez a virág rendszerint naponta tizenkét óra hosszat nyitva, tizenkét órán át pedig zárva tartja kelyhét. Ha a virágot sötét szobába helyezzük és néhány napon át megfordítjuk a megvilágítás rendjét (2), azaz éjjel 12 órán át a villanylámpa fényébe helyezzük, nappal pedig sötét szobában hagyjuk, a virág lassanként alkalmazkodik az uj rendhez és éjjel nyitja, nappal pedig zárja a kelyhét, mert nappal sötétben van, éjjel pedig a lámpa megvilágítja. Mint az éjjeli őr, aki nappal alszik és éjjel virraszt.

De a virág tovább is alkalmazkodik. Ha fokozatosan csökkentjük a megvilágítás és a sötétség tartamát (3), a virág hamar megszokja, hogy például nyolc óránként nyissa és zárja a kelyhét. És ha igen lassanként tovább rövidítjük a világos és a sötét időszakokat, azt is elérhetjük, hogy a virág 6-6 óránként nyit és zár. Végül aztán igen érdekes megfigyeléshez jutunk.

Ha még tovább rövidítjük a váltakozások tartamát, körülbelül a négyórás tartamú változások táján a virág megúnja a játékot (4)! Nem törődik tovább a gyors váltakozásokkal és visszatér az eredeti megszokott tizenkét órás nyitás és záráshoz, akár világosban, akár sötétségben van, mindaddig, amíg megint kellően meg nem hosszabbítjuk a megvilágítás és a sötétség tartalmát.