Hogyan nyerhetünk nagy libamájat?

Irta: Finta Miklós

A liba hizlalásának közismeretesen kétféle módja van, és pedig a szabad- és kényszerhízlalás. A szabadhízlalásnál a liba annyit eszik, amennyit akar, a kényszerhízlalásnál pedig teletömjük naponta többször a begyét.

Hogy melyik a jobb, aziránt igen eltérők a nézetek. Talán megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy egy okszerűen kombinált rendszer lesz a legmegfelelőbb.

Olyan híres lúdhízlaló vidéken, mint pl. Pomerania, a szabadhízlalás van szokásban.

Egy másik nem kevésbbé híres hízlalóhelyen, Toulouseban, a kényszerhízlalás dívik.

Kétségtelen, hogy a legjobb ízű húst akkor kapjuk, ha a ludakat szabadon hizlaljuk, de, mert így teljes kihízást nem érünk el, leggazdaságosabb először tarlón hízlalni a libákat, azután a legelőre való járatás mellett etetni s végül kényszerhízlalással befejezni.

Aratás után, midőn a libacsapat a tarlóra kerül, ahol azok gondosan és serényen megkeresnek minden kihullott szemet, mire a tarlót lelegelték, némely egyedek oly kövérek lesznek, hogy azokat pecsenyének már el is lehelne adni. Ez ugyan kevéssé szokásos, mert a lúd, mint egyszerű pecsenye, nincs teljesen kihasználva.

Ezért az ilyen előhízlalás után egy úgynevezett átmeneti hízlalásnak vetik alá az állatokat, rendesen október hónapban, úgyhogy egész napon való legeltetés után otthon is megetetik este, esetleg reggel is, aszerint, hogy mennyire bőséges az a tápanyag, amit a legelőn felvehetnek.

E célra magtakarmányokat használnak, de nem egymagukban, hanem puha takarmányokkal keverve, mert azok kedvezően befolyásolják a húslerakódást és jóízűvé teszik azt. Különösen a répafélék. A magvak közül a búza, árpa, zab, kukorica stb. használatos. A malátacsíra is kitűnő hízlalótakarmány. Nagyon előnyösen befolyásolja a hús- és zsírképződést a főzött és a zúzott burgonya, úgyszintén a borsó is. Célszerű a takarmányhoz savanyú tejet is keverni, mert a tej a húst széppé, gyengévé és ízletessé teszi.

A hízlalótakarmányok tehát az átmeneti hízlalásnál nagyon különfélék lehetnek, de az adagolásnál nem tévesztendő szem elől bizonyos sorrendnek a betartása. Először puha takarmányok etetendők, mint amilyen a főtt burgonya, vagy zúzott murok, kevés árpadarával keverve; a második időszakban aztán borsó, vagy kukorica s utolsónak hagyjuk a zabot, mert ha a libát először árpával etetjük, akkor a borsót nem szívesen eszi, viszont ha először zabot adunk neki, az árpához nem nyúl többé. Zab-, árpa- és borsókeverék adagolása nem ajánlatos, mert többnyire csak a zabot fogják elfogyasztani (édes íze miatt nagyon szeretik) s a másik két magot otthagyják. 

Az átmeneti hízlalást, ami nem más, mint szabadhízlalási mód, a kényszerhízlalás, vagyis a tömés kell, hogy kövesse, ha teljesen kihízott anyagot akarunk előállítani. Ez minden hátránya (fáradságos, kínozzuk vele az állatot, romlik a tolla stb.) mellett is általánosan el van terjedve. Különösen, ha zsírra hízlalunk, akkor válik be ez a mód kitűnően, mert így érhetünk el legtöbb zsírt, vagyis a legtökéletesebb hízlalási fokot.

A kényszerhízlalás legszokásosabb módja nálunk a kézzel való tömés, vagy dugás. Takarmányul vízben áztatott nyers tengerit használnak, elvétve főzik is. Ha egy kevés olajjal vagy zsírral bekenjük, könnyebben lecsúszik a nyelőcsövön. Nálunk a tengerihez kevés sót, külföldön cukrot tesznek. A cukor ugyanis elősegíti a nagy, szép és zsíros máj képződését.

A kényszerhízlalásnál a nudlizás is dívik.
A nudli készítése és adagolása úgy történik, hogy árpa-, búza és tengerilisztet főzött tejjel tésztává gyúrnak és öt cm hosszúságban, ujjnyi vastagságban, kissé hegyesítve gyorsan olajba mártják s azután ledugják a nyelőcsőbe. A nudlit, vagy szemeseleséget naponta háromszor adják. A nudlizást 10 darabbal kezdik és naponként szaporítják, úgyhogy az adag az első etetésnek 2-3-szorosára növelhető.

Ha az állat az adagot egyik etetéstől a másikig nem emésztette meg, úgy közben egy etetést elmulasztanak. Három hét alatt ezen eljárás szerint a hízlalás készen is van. Ennél tovább várni a levágással csak az esetben indokolt, ha súlyt helyezzünk arra, hogy igen sok zsírt és nagy májat kapjunk, amikoris addig várunk, míg a lúd lélekzése nehézkessé válik. Ez a jele a hízlalás teljes befejezésének.

A tömés igen gyakorlott kezet igényel, mert különben – mint mondani szokták – szemet kap a liba s akkor kénytelen-kelletlen le kell vágni azon félhízottan, vagy esetleg a hízlalás elején. A tömés alatt egyszer-kétszer pihentetjük az állatokat és mindig elegendő vizet adunk nekik. Különösen a hízlalás utolsó idejében legyünk nagyon elővigyázatosak, mert akkor már nagyon kövérek s nem emésztenek olyan jól, ezért szükség esetén a takarmányadagot leszállítjuk.

A tömés gyakorlati keresztülvitele úgy történik, hogy balkézzel megfogjuk a lúd fejét, a csőrét felnyitjuk és a jobbkézzel az eleséget mélyen a nyelőcsőbe nyomjuk. 

A libahízlalásnál három cél vezet bennünket: a hús-, zsír- és a májnyerés.
Ha tehát arra is súlyt fektetünk, hogy nehéz és zsíros test mellett nagy és finom májat nyerjünk, amely a libamájpástétom készítéséhez alkalmas, úgy a hizlalást strassburgi módon kell keresztülvinni.
Ezen rendszernél a libák egyenként hízlaló ketrecbe kerülnek.
Az első 14 napon zúzott murkot árpadarával, az utána következő 14 napon háromszor naponta zabot s amellett vágott füvet kapnak; azután néhány napig árpamalátát, vagy főtt árpát egy kevés cukorral. Ezután következik a tömés, amit nem kézzel, hanem tölcsérrel, vagy géppel végeznek.

Ilyen módon cukros vízbeáztatott tengerit adnak naponta hatszor, azonfelül tejet. A tengerit szokták nudlizással is helyettesíteni. Ez esetben minden három órában etetnek. Az ilyen hízlalás meglehetősen komplikált és azonfelül nem is gyors eljárás, mert öt-hat hétig tart, de viszont olyan tekintélyes súlyú májat kapunk, hogy annak értéke teljes mértékben fedezi a hízlalási költségeket s így a hús és zsír ingyenben marad. A legjobb és leghíresebb libamájpástétomok a strassburgi gyárakban készülnek, ahol ilyen módon hizlalt libák májait használják fel. 

Általában minden hízóliba nagyon tisztán tartandó, már csak a toll kedvéért is. Tisztátalan nedves istállóban a pehelytollak esetleg teljesen tönkremehetnek. 

Ami a hízlalás idejét illeti, legcélszerűbb azt olyan módon irányítani, hogy télen, karácsony táján kerüljön a hízott anyag piacra, mert ilyenkor érhetők el a legjobb árak. 

Hízlalás céljára mindenesetre fiatal, meg nem kopasztott és jó kondícióban levő egészséges állatokat fogjunk be. Öreg libák is felhizlalhatók, de húsuk keménysége miatt táplálkozásra kevésbbé keresett. Beteg, vagy gyenge állatok hízlalásra nem valók.