Az emberiség jövő fejlődési irányát és problémáit kutató tudósok legnagyobb, legégetőbb problémául azt tekintik, hogy miképpen fogja az bepótolni a majdan tökéletesen kifogyó kőszenet és petróleumot. A szénbányák kőszéntartalmából és a jelenlegi termelés tempójából a hozzáértő statisztikusok kiszámították, hogy körülbelül másfélszáz esztendő múlva elfogy a föld kőszénkészlete - és mi történik akkor?
Az emberiség egész ipari termelése és a közlekedés ugyanis nagy részben a kőszénnel fűtött gőzgépek munkáján alapszik. Ha elfogy a szén, megállanak a gyárak, vasutak és a gőzhajók. A rémlátók szerint tehát másfélszáz esztendő múlva roppant csapás éri az emberi nemet a kőszén kifogyása folytán.
Akik még alaposabb munkát akartak végezni azt is számba vették, hogy a jelenleg kitermelés alatt álló kőszénbányák anyaga, csak abban az esetben lesz elegendő másfélszáz évig, ha a gyáripar és a közlekedés fogyasztási igénye, nem emelkedik, hanem megmarad a mai nívón.
Hogy ez nem így van, hanem ellenkezőleg rohamos fejlődés szemtanúi lehetünk az egész vonalon, azt mindenki megállapíthatja. A föld minden pontján szinte napról-napra új gyárak, ipari üzemek alakulnak, a meglevőket terjesztik, új vasúti és hajózási vonalakat nyitnak meg és ez mindig a szénfogyasztás növekedését jelenti.
Ha ezt a gyors fejlődést is számításba vesszük, akkor a szénkészlet kifogyásának időpontja újból néhány évtizeddel csökken. A helyzet azonban mégsem vigasztalan, mert az előrelátó ember idejekorán gondoskodik kőszénpótló anyagokról. Elsősorban a földolaj (petróleum), amelynek készletei ugyan szintén nem kimeríthetetlenek nyert nagy jelentőséget, mint energiaforrás.
Az olaj és benzinmotorok ma már számos üzemet látnak el a szükséges számú lóerővel. Az autóközlekedés és a repülőgépek is a petróleumból előállított benzin és benzolban találták meg eddig a leggazdaságosabb mozgató erőt.
A kőszénkészlet kímélését és pótlását van hivatva nagy mértékben pótolni az u. n. berginizálás, amelynek segítségével még a nagy tömegekben előforduló barnaszén és turfából is pompás magas kalóriaértékű üzemanyagot lehet előállítani.
A kőszén kifogyásának réme ellen tagadhatatlanul a „fehér szén” üzembe állítása. Kihasználása nyújtja a legjobb biztosítékot. „Fehér szén”-nek nevezik a technikusok a vízesések és folyóvizekben rejlő rettenetes mennyiségű, eleven erőt, amely összegezve sokkok millió lóerőnek felel meg és fölösen elegendő arra, hogy az egész emberiség minden intézményének megfelelő menynyiségű munkaenergiát, világítást és meleget szolgáltasson, még akkor is, ha az ipar és közlekedés fejlődése a mai rohamos tempóban folytatódik.
Az ember már régen felismerte a víz elevenerejében rejlő érteket és századok, sőt ezredév előtt is befogta a vadul száguldó hegyi patakokat munka végzésére. A vízimalom és különösen a bányavidékeken ősidők óta működő érctörő és zúzóművek tanulják azt. A modern technika csodás alkotásai és az elektromos erőátvitel rendszerének kifejlődése azonban lehetővé tette azt, hogy ne csak a vízesések és folyások közvetlen környéke élvezhesse az ingyen munka szolgáltatás áldásait, hanem a magasfeszültségű elektromos áram formájában sok száz kilométeres terülteken szétoszthatóvá válik.
Amerika, Németország, Svájc, Franciaország és Ausztria, igen sokat tettek ezen a téren és az említett országokban egész tartományok ipari és világítási energia szükségletét vízierővel működő turbinarendszerek és az azokból kapcsolatos áramfejlesztő-telepek látják el. Az elektromos energiát termelő vízművek igazi hazája jelenleg azonban a skandináv államokban van, ahol a vízépítő mérnöki tudomány nem remélt tökéletességre emelkedett és célszerű, sokszor hatalmas összegeket igénylő építkezések segítségével olyan páratlan vízműveket létesített, amelyek hamarosan amortizálják a reájuk fordított tőkét és munkát, állandó, olcsó áramszolgáltatásuk révén pedig egész országrészek anyagi jólétének legbiztosabb alapjaivá válnak.
A skandináv vízierőművek között is egészen különlegesen nagyszabású és rendkívüli fontossága a Trollbätten közelében létesített vízműveknek van. Ezek a vízművek a Göta folyó vízi erejét hasznosítják, amely itt, ahol másfél kilométeres szakaszon öt vízesés követi egymás és a jelentékeny víztömeg összesen 35 méteres eséssel éri el a folyó alsó csendesebb folyását, nemzetgazdasági szempontból óriási fontossággal bír. A trollhätteni vízművek közel egy negyedmillió lóerejű energiát szolgáltatnak éjjel-nappal, esztendőről esztendőre.
Ez az olcsó munkaerő természetesen virágzó gyáripar alapjait vetette meg és fűrész és őrlőmalmok, gép- és gyufagyárak sora létesült a környéken, míg előállított feles energia mennyisége több város és számos község világításai és villamos vasútak áramszolgáltatását látja el. Ha sikerül a földön mindenütt haszontalanul elpazarlódó energia mennyiségei a „fehér szenet" munkába állítani, úgy mint az a skandináv államokban történik, akkor hamarosan elkövetkezik az emberiség egy szebb korszaka.
