Thomas A. Edison
Thomas A. Edison, a világhírű feltaláló most ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Képünkön a nagy feltaláló felesége társaságában látható.
Nyolcvan éves a feltalálók királya. Kétezer találmánya van. Tizenötmilliárd dollár értéket képviselnek a gyárak, amelyek találmányalt állítják elő.
Február 10-én töltötte be nyolcvanadik évét Edison Tamás, a jelenkor legnagyobb feltalálója, az „elektromos varázsló”, ahogy az amerikaiak szeretik nevezni. Kevés ember született még a földön, aki ennek a magas kornak a mérföldkövétől megelégedettebben pillanthatott volna vissza életére, mint ez a nagyszerű amerikai.
Az egyszeri kis újságárus fiú, aki az iskolában éppen, hogy csak írni-olvasni tanult meg, a hírnév, gazdaság, dicsőség csúcsára küzdötte fel magát, miközben számtalan találmány jótékonyságával ajándékozta meg a világot. Nincs egyetlen egy sem a feltalálok közül, akinek annyit köszönhet az emberiség, mint Edisonnak.
Az északamerikai Ohio állam egyik városkájában, Milán-ban született Edison Alva Tamás. Bölcsője fölött nem mosolyogtak a szerencse tündérei. Szülei szegény emberek, apja szűkös viszonyok között élő farmer, anyja egy kanadai származású tanítónő volt.
Ebben a kis városban élt Edison hétéves koráig. Mikor iskolába adták, a kis gyermek itt sehogy sem boldogult. A tanítónője hülyének tartotta és azt tanácsolta a szülőknek, hogy vegyék ki, mert a kis gyámoltalan nem tud lépést tartani a többi „egészséges” eszű gyerek szellemi fejlődésével. Még az apja is korlátoltnak tartotta a kis Tamást.
Csak a melegszívű anya nem hitt a fiáról való kedvezőtlen véleményekben s amikor egyszer a kis fiú sírva jött haza az iskolából, nem járatta többé iskolába, hanem maga kezdte tanítgatni az írás-olvasás komoly tudományára.
A kisfiút már kora gyermekségében nagyon érdekelték a gépek. Az apját folytonosan kérdezette a szemébe tűnő gépek titkairól és nagyon csodálkozott azon, hogy az apja nem tud felelni a kérdéseire.
Kétféle tehetség van. Az egyik arra hajlamos, hogy összeszedjen, magába gyűjtsön minden elméleti ismeretet, de azok gyakorlati hasznával nem sokat törődik, ideje, legtöbbször már ereje sincs a mértéktelenül felhalmozott ismeretek gyakorlati felhasználására.
A másik fajta tehetség inkább éles megfigyelésekre hajlamos, nem tornyosítja fel magában az ismereteket, hanem amit megfigyelt és helyesnek talált annak igyekszik hasznát venni. Kétségkívül az utóbbi az életképesebb típus. Ezek közé tartozik Edison is. Rendkívül éles megfigyelő volt egész életében s amit megfigyelt, azt nem hagyta nyomtalanul elröppenni, hanem igyekezett a megfigyeléseit hasznosítani.
Tizenegy éves volt, amikor arra a gondolatra jutott, hogy szabad idejét hasznosan kellene eltöltenie, hogy segítségére legyen a szüleinek. Engedélyt szerzett arra, hogy újságokat és könyveket árusíthasson a Detroit és Port Húron között közlekedő vasúton.
Itt arra a gondolatra jutott, hogy az üzlet jobban jövedelmezne, ha a maga lapját árusítaná. Egy kis kézi nyomdát rendezett be a vonatvezető fülkéjébe és a legújabb hírekből egy kis újságot állított össze. Az utasok szívesen fogadták a kis lapot, amelynek az élelmes fiú volt a szerkesztője, nyomdásza és árusítója egy személyben.
De még így is maradt szabad ideje a vasúton és ezt kémiai kísérletekkel töltötte el. Egy kis vegyészeti laboratóriumot rendezett be a vasúti kocsiban és szorgalmasan kísérletezgetett. Ebből támadt aztán a baj. Egy erős zökkenés alkalmával összetört egy foszfort tartalmazó üvege. Ebből tűz támadt a kocsiban s a tehetséges fiatal vállalkozónak kitették a szűrét a vasútról.
Most már otthon folytatta vegytani kísérleteit a szülői háznál s folytatta lapjának a kiadását is, amelynek nemsokára már 600 előfizetője volt. A fiatal szerkesztő szabad hangja azonban néhány előfizetőnek kezdett nem tetszeni, vitákba bocsátkozott velük s ezek egyszer meg is verték. Nemsokára meg is szüntette a lapját.
Tizenöt éves volt, amikor saját életének veszélyeztetésével a vonat kerekei alól mentette ki Mackenzie állomásfőnök kis fiát A megmentett gyermek apja ekkor hálából távirdásszá képeztette ki. Először Indianopoliszban, majd Bosztonban kapott állást, mint távirótiszt.
Szabad idejét itt sem pocsékolta el a fiatal Edison. Nem vetette ugyan meg az ifjúkorral járó szórakozásokat sem.
