A rádiótelefónia hirtelen előretörése nagy felfedezései egy olyan technikának is hasznára vált, amely felett úgylátszott, hogy a rádiótelefónia fogja megkongatni a halálharangot. A gramofónról van szó. A laikusok úgy vélték, hogy a drótnélküli telefon elterjedése teljesen fölöslegessé teszi Edison zseniális találmányát.

A dolog éppen ellenkezőleg következett be. A rádiótelefon nagy népszerűsége magává hozta a gramofon röneszánszát is és tény, hogy soha olyan nagy forgalom beszélőgépekben nem volt, mint mostanában. Erre mutat az is, hogy rengeteg újfajta, főleg szellemes fogásokkal könnyűvé ós kicsinnyé tett, tehát hordozható modell kerül forgalomba.

A rádiótelefónia viszont a felvételek, a hang reprodukció tökéletesítésének ügyét vitte nagy lépéssel előre. A hang megörökítése a fonográfnál és gramofonnál eddig úgy történt, hogy az előadó művész egy nagy tölcsér előtt végezte produkcióját. Hangjának rezgése egy membránnal összekötött hegyes tűt hoz mozgásba, amelynek vége valami képlékeny anyagba, rendesen viaszba jegyzi le a hangrezgéseket.

Az emberi hang rezgése azonban igen gyenge energiát képvisel, éppen ezért az előadó művésznek egészen közel kellett hajolni a tölcsérhez és erősen fokozni a hangját. Ez azonban minden esetben torzítást és kellemetlen mellékzörejeket idézet elő.

A gramofón felvételeket most úgy csinálják, hogy a hangprodukció normális erőkifejtés mellett történik a rádiófelvételeknél használatos mikrofón előtt. A felvett hangot többlámpás készülék segítségével a szükséges mértékben felerősítik és rezgéseit egy telefónmembránhoz erősített hegyes tű segítségével jegyzik rá a lemezre. Az ilyenformán készült gramofónfelvételek hangerőssége nagyobb és megszűnnek a leadást kísérő kellemetlen mellékzörejek.