Tábor ucca 12 szám alatt, Buda egyik csöndes sarkában lakik Kosztolányi Dezső, a kiváló magyar költő, író és műfordító. A közeli Vérmezőről mély, sűrű köd hömpölyög a csinos Kosztolányi-villa felé, amelynek kapuját egy hatalmas komondor: a Hattyú őrzi. A Hattyú külön nevezetessége a háznak, nemcsak azért, mert több kutyakiállításon díjat nyert, hanem azért is: mert ő az egyetlen húsevő a házban.
Kosztolányiék nem esznek húst, sőt főtt ételt sem esznek csak egyedül a Hattyú nem tudta megszokni az úgynevezett nyers-kosztot. A vadállat! - mondja mosolyogva Kosztolányi Dezső.
Éppen ebédidő van és terítve asztal. Természetes, hogy kíváncsi vagyok arra, hogy mit eszik ebédre a nagyhírű író, aki emellett még „nyerskosztos”is. Az egyes fogásokat idejegyzem: méz, vaj, sajtok, tejtöl, gombasaláta, kókuszdió, paradió, datolya, mandula, banán, mogyoró, malaga, alma, narancs, kenyér, bor és még sok minden jó és szép dolog. Az ember emellett az asztal mellett még a szemeivel is jóllakik.
Körülbelül egy esztendő óta eszem nyerskosztot - mondja Kosztolányi - nem meggyőződésből, nem fanatizmusból, hanem szokásból. A feleségem egyszer elém tette ezeket ételeket és mivel ízlett, megettem. Azóta ennek egy kis története is van.
A feleségem igen súlyos gyomorbajos volt, egyik orvostól a másikig vittem, de senki sem tudott rajta segíteni Ebben az időben kezdte meg a feleségem a nyerskosztot és meggyógyult. Tökéletesen. Merem állítani, hogy ettől az úgynevezett nyerskoszttól gyógyult meg.
Megkezdődik az ebéd. Kosztolányi Ádám, Kosztolányi tizenkét éves fia az asztalhoz ül szülei társaságában és nem mogyorót, datolyát vagy kókuszdiót tesz a tányérjára - amint azt minden budapesti gyermek tenne - hanem salátát. Hattyú pedig, a ház egyetlen húsevője, a „vadállat”, ezalatt csontot rág a küszöbön…
