Sok szó esett már arról, hogy mi használ az idegenforgalomnak.
Minap végre rávilágitottak arra is, hogy mi árt annak a mozgalomnak, amely idegenek idecsalogatásával akarja föllenditeni az ország iparát, kereskedelmét. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete, amely Budapest kereskedőinek legrégibb és legelőkelőbb érdekképviselete, abban a szerencsében részesül, hogy vendégül láthatta a fölolvasóasztalnál József Ferenc főherceget, aki „Az idegenforgalom és a kereskedelem” cimmel tartott érdekes, eszmékben gazdag előadást.

A téma és az előadó szeretereméltó egyénisége az egyesület falai közé hivott mindenkit, akinek a legparányabb kapcsolata van a főváros gazdasági életével. Ott láttuk a főváros vezetőit, a kis- és nagyipar képviselőit, a kereskedelem generálisait és közkatonáit. Mindenki ott volt, mindenkit érdekelt a téma, amely végre is az ország gazdasági problémájának valóban egyik legjelentősebb és legtöbbet igérő megoldási módszere.

Csak az ország kereskedelemügyi miniszterét nem láttuk ott.
De viszont nem is képviseltette magát. Tul lenne már mindenen, amiket egy ilyen fölolvasóestén hallhat az ember? Vannak nagyobb horderejü eszméi, amelyeknek magasságából hüvös közönnyel nézheti a gyöngébb erejüek keserves próbálkozásait! Bizonyosan vannak, csak nem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy a nyilvánossággal közölje azokat.

Ez a hüvös közöny, amely oly magas helyről érte a kedélyeket, nem maradt hatás nélkül arra a beszédre sem, amellyel Vértes Emil, az egyesület nagytudásu és fáradhatatlan agilitásu elnöke megköszönte a főherceg támogatását. Ez a beszéd föltárta a magyar kereskedők minden baját és helyesen utalt azokra az értékes előnyökre, amelyekhez a magyar kereskedők hazafisága, áldozatkészsége juttatja az országot. És ezért a munkáért nem kérnek mást, csak egy kis megértést, meg egy kis jóakaratot a kormányhatóságtól.

Hogy megkapják-e? Ugylátszik, ismerik a kormányhatóságok „baráti” érzelmeit. Ha ezek az érzelmek megértőek és jóindulatuak lennének, a kereskedők nem illetődnének meg a boldogságtól, amikor egy-egy tekintélyünk a kormány szeretetébe ajánlja őket.

És ez jellemzi legtalálóbban a kereskedelem és minisztere közötti viszonyt. A miniszter nem kiváncsi a panaszára és nem akarja hallani azokat. Az orvos unja a beteget és beszünteti a viziteket, mert nem tud segiteni rajta. Rendben van. Tudunk betegekről, akik orvosi segitség nélkül is meggyógyulnak. Majdnem azt mondtuk, hogy orvosi segitség dacára is meggyógyulnak.