Az idei cirkusz-szezon egyik legérdekesebb alakja – tagadhatatlanul – Fernando, aki többéves vidéki és külföldi szereplés után ismét felbukkant Budapesten. Fernando bohóc, még pedig ügyes bohóc és emellett Garard-imitátor is. Ő utánozza a legügyesebben Gerardot, pedig sok versenytársa van.
Majdnem minden esztendőben felbukkan egy új „Gerard” és az artistavizsgán mindig jelentkezik valaik, aki a népszerű bohóc maszkjában, parókájával, mozdulataival és hangjával lép a zsűri elé. Mindjárt e is árulhatjuk, hogy ezek majdnem kivétel nélkül elbuknak, először azért, mert „minek kell annyi Gerard?”
Gerard az idén Bécsben vendégszerepel és jelenleg Adolphi cirkuszában arataj a tapsokat, ezért a Városligetben az idei nyáron Fernando lép fel mint „bikaviador”.
A kávémérés.
Fernando magyar fiú, vérbeli pesti. Seitler Nándornak hívják. Gyermekkorában elment a cirkuszba és az egész műsorból csak Gerard érdekelte.
Ezt a bohócot figyelte, bámulta és leste; az ő mozdulatai és hangja volt az, ami a legjobban imponált neki. Persze eben az időben még gondolkodni sem mert arra, hogy valamikor ő is a cirkusz porondjára került. A moziban is csak Gerardot látta, kávémérésekben is csak az ő nagyságáról zengett dícshimnuszokat, sőt később, amikor a kávémérésből egy külvárosi kávéházba tette át a székhelyét és már felnőttnek számított, még mindig híres bohócról, beszélt.
Az első pofon.
Egyszer azt mondta az apjának, aki jómódú divatárukereskedő Budapesten, hogy artista szeretne lenni. Az öreg Seitler rá se nézett fiára, úgy vágta pofon… Erre a pofonra emlékezett mindannyiszor, valahányszor ellenállhatatlan vágy fogta el a cirkusz iránt. Lemondott tehát a „nagy jövőről” és hétköznapokon kiszolgáló az üzletben, vasárnap pedig elment a cirkuszba, mint egyszerű néző. Aztán mégis beütött a bomba. A tánciskolában kabaréelőadást rendeztek. Mindenki betanult egy számot, csak a kis Seitler volt csapnivalóan rossz műkedvelő. Ki is húzták a nevét a műsorból és emiatt nagyon szégyelte magát. Az utolsó pillanatban mentőötlete támadt. Felkereste a rendezőt és bejelentette neki, hogy fellépne mint Gerard-imitátor. Kegyelemből megengedte neki és ő este, mivel nem volt parókája, rúzzsal kente vörösre a haját.
Óriási sikere volt.
Fél tányér leves és egy kis főzelék.
Ezután már anélkül, hogy otthon bejelentette volna a dolgot, artista lett és legelőször Rákosszentmihályon lépett fel. És mivel pénze nem volt, mindennap gyalog ment Pestről a rákosszentmihályi cirkuszba. Később egészen elszakadt hazulról és most még nagyobbá dagadt a nyomorúsága. Istállókban aludt és délben az egyik kollégája egy fél tányér levest, a másik pedig egy kis főzeléket hagyott neki. Hosszú-hosszú ideig nem kapta meg a gázsiját.
Később felismerték tehetségét és fokról-fokra jobb pozíciót és ezzel jobb fizetést is kapott.
És most, hogy Gerard Kenedivel Bécsben vendégszerepel, ő a Városliget népszerű bohóca, akit összetévesztenek az eredeti Gerarddal.
- Szegény Gerard, milyen sovány lett – mondják az emberek, amikor Randow-val megjelenik a porondon és mókázik az emberek mulattatására.
