Éberdők, fokosos feketeinges sasok és szociáldemokrata munkások véres csatát vivtak

Vasárnap délután véres események színhelye volt a Váci-út 31. szám alatti Pálma-kávéház: ébredők, „sasok” és szociáldemokrata munkások ütköztek össze és jó félóra hosszat tartott, amíg a rendet sikerült helyreállítani és a vérző sebesülteket elszállították a csata színhelyéről. Az ébredők a Váci-út környékén és az Angyalföldön hetek óta erős agitációt folytattak a szállítómunkások között és vasárnap megakarták alakítani az Éme szállítómunkás szakcsoportját.

A Váci-uton levő Pálma-kávéházba – ahol a kommunizmus előtt Kun Béla tárborozott híveivel – délután 2 órára szervezkedő gyűlést hívtak össze, amelyre fölvonult az ébredők vezérkara, Rákóczi Béla igazgatóval az élén. Ezt megelőzően néhány vörösnyakkendős ember járta végig a Váci-úti munkásházakat és az udvarokon a Marseillaiset énekelve invitálták a gyűlésre a szociáldemokrata munkásságot. férfiak, asszonyok, gyermekek – nem tudva, hogy ébredőgyűlésről van szó – el is mentek a Pálma-kávéházba, ahol meglepetve látták, hogy a gyűlés rendezőit tizenkét feketeinges, feketesapkás, darutollas, fokosos „sas” veszi körül a kávéház főasztala mellett. Még 3 óra sem volt, máris nagy tömeg szorongott a helyiségben, sőt az utcára is sokan kiszorultak.

Pontosan 3 órakor egy tagbaszakadt munkás elkiabálta magát: - Halljuk Dohányt!
- Még nincs itt a rendőrség: addig nem lehet kezdeni! – felelik a gyűlés összehívói.
- Idehívtak bennünket! Halljuk Dohányt, a renegátot! – hangzik ismét a tömegből.
- Vörös is volt, fehér is volt, most meg a szállítómunkásokat akarja megszervezni! – kiabálják össze-vissza.

Rákóczi, az ébredők igazgatója csititani próbálja a mind izgatottabban viselkedő tömeget, amely a „Népszavát” kezdi éljenezni. A nagy zajra bejön az utcáról néhány rendőr és csöndet próbál csinálni. Ekkor föláll a székre egy kötöttmellényes fiatalember, izgatott hangon követeli, hogy kezdjék meg a gyűlést és mindenekelőtt válasszanak elnököt. A szociáldemokrata munkások hatalmas éljenzésben törnek ki. Igy tart a lárma vagy tíz percig, amikor Rákóczi Béla föláll egy székre és kijelenti, hogy a rendőrség ½4 előtt nem engedi megkezdeni a gyűlést. Ki fogom eszközölni a rendőrfogalmazó urnál – mondja Rákóczi -, hogy az ellenpárton levők is elmondhassák véleményüket.
- Válasszanak elnököt – kiabálják a hátulsó sorokból is ujra fölzúg a fülsiketítő lárma.

A fekete egyenruhás, fokosos „sasok” izgatottan fölugrálnak helyeikről és kifelé kezdik tuszkolni a zajongókat.

Most Dohány Ferenc, az ujdonsült ébredővezér áll föl egy székre és beszélni kezd, de ezzel mintha olajat öntöttek volna a tüzre: a tömeg ingerülten, hangos „le vele”, „pfuj” kiáltásokkal a vezérasztal felé kezd nyomulni. Botok emelkednek a levegőbe, pokoli zsivaj fűti a végletekig izgatott hangulatot. Az ügyeletes rendőrkapitány néhány rendőrrel tuszkolni kezdi a zajongókat az utcára. A zajongó tömeg egyrésze azonban nem akar távozni és követeli, hogy válasszanak elnököt. Rákóczi fölugrik egy székre és ingerülten kiáltja:
- Ezt a gyűlést én hivtam össze. Itt az lesz az elnök, akit én akarok. Ki innen!

A „sasok” is belevegyülnek a tumultusba, a fényes fokosok megvillannak a levegőben, iszonyu hangzavar, verekedés és dulakodás támad. A kávéház ablakai csörömpölve törnek ki. A földöntött asztalok és székek között viaskodnak földretiport emberek.

A munkások puszta kézzel próbálnak védekezni a fokosok ellen. Már attól lehet tartani, hogy a földühödött tömeg a kávéház egész berendezését összezuzza. A rendőröknek végre sikerül a verekedőket kituszkolni az utcára, amely ekkor már feketéllet a tömegtől.

A „sasok” künn az utcán fokosokkal kergetik a zajongókat, akik viszont hatalmas kőzáporral felelnek. Sebesültek, szakadtruháju, vérző férfiak, siró és sikoltozó asszonyok lepik el a kávéház környékét.
A szomszédos ház kapujában egy munkást támogatnak, akinek karján fokostól eredő mély seb vérzik. Vérfoltok boritják a kávéházat, a járdát és az iszonyu kavarodásban a közben 30 főre szaporodott rendőrség csak nagynehezen tud rendet teremteni.

Négy óra van, amikor a csata véget ér és sikerül megtisztítani a kávéház környékét. Ekkor a „sasok” visszamentek, hogy folytassák a gyűlést, az ügyeletes rendőrkapitány azonban elrendelte a kávéház kiürítését.