|
Jégrobbantások a Dunán
Az elmúlt év végén korán állott be a tél és deczember havában olyan erős hideg volt, hogy hosszú időre kell visszatekintenünk, míg hozzá hasonlót találunk. Budapesten, mióta az időjárásról följegyzéseink vannak, 1897 deczember 21-ikén észlelték a legnagyobb hideget, mikor a hőmérő 20.6 Cş-ra szállott alá. Az elmúlt deczember 15-ikén a hőmérő 18.9 Cş-ot mutatott és így az eddig észlelt legnagyobb hideget megközelítette. Az alacsony hőmérséklet hosszú ideig tartott s már november végén még olyan hatalmas folyó is, mint a Duna, mely nagy víztömegénél fogva csak lassan hűl, elkezdett zajlani; kisebb folyóinkon pedig legnagyobb részt álló jég volt. Deczember első felében aztán a Duna is beállott helyenkint. Legelőször Baja táján verődött össze jégzaj deczember 11-ikén s aztán fölfelé meg-megszakításokkal egészen Pozsonyig, sőt majdnem Bécsig, lefelé Gombosig erős jégpánczél képződött a folyón.
Érdekes a képe az ilyen befagyott nagy folyónak. Míg a kisebb folyókon rendesen a parttól a folyó közepe felé lassan képződik a jég, az egész felszín átfagy s a jégréteg sima és egyenletes, addig a nagy folyókon a jég megállása egészen másként történik: az úszó jégtáblák a hideg növekedésével egyre szaporodnak rajta, elborítják az egész felszínt s aztán egyes zátonyos, szigetes helyeken vagy hidaknál a jégzaj megáll, a táblák a legszeszélyesebb össze-visszaságban egymásra torlódnak, s a képező jégpánczél épen nem lesz sima, hanem egyenetlen, helyenkint kimagasló jéggombokkal. A mi éghajlati viszonyaink között a meleg és az olvadás rendesen nyugat felől indúl meg a míg a Duna keleti szakaszain a jégréteg még szilárdan áll, a felső vidékek megenyhült tájairól elindult a jég és lentebb rátolódik a még álló jégpánczélra. Ekkor aztán felülről lejövő jégtáblák része az álló jégréteg alá kerűl, más része fölcsúszik a felszinre, a jég erősen összenyomúl, eltömni a folyó medrét s felduzzasztja a vizet úgy, hogy a Duna legmagasabb árvizei a felső és középső szakaszain mind ilyen jégtorlódások következményei voltak. Ilyenforma eset állott be az elmúlt deczember hó második felében is, midőn a nagy hideg hirtelen melege fordúlt. Ausztriából a jég deczember 20-án eltakarodott s a levonuló táblák előbb Pozsony alatt torlódtak össze, hirtelen árvizet okozva, mely azonban nem tartott sokáig. Később mozgásba jött Pakstól fölfelé az egész jégtömeg, míg Paks alatt még szilárdan állott. A felülről jövő táblák épen ezért itt erősen egymásra halmozódtak, megszűkítették a medret és hirtelen áradás keletkezett. Deczember 26-ikán már Fajsznál kiöntött a Duna medréből s a helyzet napról-napra veszedelmesebbé vált; a lakosok már aggodalmasan és szorongva készültek az esetleg rájuk váró újabb csapásra. Ekkor Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter elhatározta, hogy kisérletet tétet a jégtorlasznak robbantással való megbontására. A miniszter a multak szomorú tapasztalatai folytán már két évvel ezelőtt kiváló szakférfiakból bizottságot alakított a jégrobbanások tanúlmányozására és szükség esetén való foganatosítására s e bizottság nem késett, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a torlasz eltávolítása czéljából. Mindenek előtt a helyszinére szakembereket küldött ki, kik a torlaszt műszakilag fölvették, hogy ily módon a robbanás lehetőségét és esetleges végrehajtásának módozatait megállapítsák. A jég az úgynevezett koppányi átvágásnál akadt meg, mely Baja városától 3.5 kilométernyire van; az átvágástól fölfelé három kilométer hosszúságban erős torlasz volt s fölötte még hosszú darabon állott a jég. A torlasz vastagsága helyenkint 10-12 méter is volt. A jégkéreg vastagságának megmérése fáradságos munka volt. Egyik képünk előtünteti a méréshez kitűzött pózna-sort, melynek mentén a jég lékelése történt. A jégtorlaszokról fényképfölvételek is készültek, melyek élénken mutatják, hogy a jégtáblák minő szeszélyes összevisszaságban torlódtak össze és egymásra. Több millió köbméter jég halmozódott itt föl s a helyzetet sulyosbította az is, hogy a torlasz alatt egész a Drávatorkolatig megszakításokkal ugyan, de szintén állott a jég. A beérkezett jelentések alapján Darányi miniszter intézkedett, hogy a visegrádi kincstári kőbánya vezetősége, élén Schaffer Antal kir. főmérnökkel és egy katonai utászkülönítmény, élén Pokorny Ferencz cs. és kir. utász-főhadnagygyal robbantások megkezdése czéljából a torlasz alatti jég eltávolítása iránt is és e robbantások vezetésével Hajós Sámuel műszaki tanácsost bízta meg. Az a jég, mely Mohács alatt állott, deczember 30-ikán néhány erős dinamit-patron elsütése után megbomlott és levonúlt. Később lejebb újra megállt ugyan, de a további robbantások s a bekövetkezett kedvező enyhe időjárás csakhamar megbomlasztották az álló jégpánczélt úgy, hogy a koppányi átmetszés alatt egész szabad útja volt a Dunának. Sokkal fáradságosabban és nehezebben ment a koppányi torlasz felrobbantása. Itt is decz. 30-ikán indították meg a munkát s először 21 kilogramm dinamittal, hét kapcsolt lövést tettek durranó zsinór használata mellett és sikerült 100 méter hosszú és 60 méter széles, 8-10 méter vastag jégtömeget kirobbantani. A robbanás után bekövetkező erős hullámzás nagy területen összerepesztette a jeget, melyet aztán öt kilogrammos dinamit-lövegek segítségével apróztak föl s így leúsztattak. A dinamit-töltéseket 2-4 méter mélységben, egymástól 8-10 méter távolságban helyezték el. Másnap 28 lövést tettek összesen 60 kilogramm dinamittal, melyet villammal egyszerre sütöttek el. Óriási rázkódás követte a robbanást ; a föld a parton állók lába alatt több másodperczig ingott; a víz és jég 15-20 méter magasságban verődött föl. néhol pedig erős partomlás következett be. Az emberek szinte elvesztették a bizottság érzetét a földön, annyira szokatlan volt a szilárd talaj megingása.
A robbantásról felvett fénykép a dinamit hatását tünteti elő, de csak fogyatékosan, mert a talaj megingása következtében nehéz volt a fotografálás. A levegőben látható fekete vonás azt a farudat mutatja, melyhez a dinamit hozzá volt erősítve a melyet a robbanás széttört és fölrepített. A robbantásokkal január 3-ikáig sikerűlt a koppányi átvágástól fölfelé, mintegy 1000 méter hosszú torlaszt teljesen eltávolítani úgy, hogy január 4-ikén már a fölötte levő csanádi átmetszés felé haladva folytatták a munkát. A kedvező időjárás előmozdította a robbantások sikerét úgy, hogy január 7-ikén délelőtt 11 órakkor egy 10 kilogrammos dinamit-lövés után a jégpánczél megindult és nagy robajjal, de minden veszedelem nélkül levonúlt. A robbantásokat a közeli Baja városból nagy közönség nézte; egy-egy hatalmas lövés után élénk éljenzés hangzott föl s kendőket lobogtattak a fáradhatatlan robbantók felé, kik életveszélyes feladatukat oly sikerrel oldották meg. A munkához erősen neki öltözött robbantókat egyik képünk mutatja. A robbantások következtében a vidék megszabadúlt az árvíz veszedelemtől s az e téren eddig kísérletletképen végbevitt munkálatok reményt nyújtanak arra, hogy a jégtorlaszok veszedelme ellen a jövőben sikerrel tudunk majd védekezni. |