Sajnos ezidőszerint nem tudjuk számokban kifejezni azt a melegmennyiséget, melyet az egyes növények igényelnek, hogy eljussanak a virágzás, vagy a magérlelés stádiumába. Külföldi tudósok nyomán minálunk Staub Móric számította ki sok növénynek melegösszegét.

Többek között ötévi megfigyelés alapján kiszámította 128 budapesti növénynek melegösszegét. Ezek sorából példának említem a következőket:
az április 27-én virágzó vadgesztenye melegösszege 480 C°,
az április 25-én virágzó gyöngyvirágé 506 C°,
az április 26-án virágzó orgonáé 517 C°,
a május 15-én virágzó akácfái 771 C,
a június hó 6-án virágzó szőlőé 1126 C° és
a nagyon későn (jún. 14-én) virágzó kislevelű hársfa melegösszege 1285 C°.

Ezek a számok nem mások, mint a januárius 1-től, a virágzásig számított napi középhőmérsékletek összegei. Meg kell jegyezni, hogy azokat a napokat, amelyeken a középhőmérséklet a fagyponton, vagy alatta állott, a számításból kihagyták azzal a megokolással, hogy ilyen hőmérséklet mellett a növény úgy is pihen.

Hogy ezek a számok valóban a növénytől fölvett melegmennyiséget jelentik-e, az nagyon kétséges. Hibás már a számítás kiindulópontja is, mert nem lehet a növény életjelenségeinek kezdetét a naptári év kezdetéhez fűzni. A napi középhőmérsékletek összeadása még nem elegendő a melegmennyiség megállapításához, hiszen könnyen elképzelhető, hogy különböző számoknak különböző módon való csoportosítása és összeadása is ugyanazt az összeget adhatja. Már pedig a növényre nem közömbös, hogy fejlődése elején vagy végén jutott-e nagyobb meleghez.

Nem szabad arról-sem megfeledkeznünk, hogy azok a növények, amelyek a tavasz első melegebb napsugarának hatására virágot nyitnak, amelyek tehát látszólag kevés melegmennyiséget igényelnék, már az elmult esztendő melegét is felhasználták és annak segítségével fejlesztették ki rügyeiket és bimbóikat annyira, hogy már csak kevés melegre van szükségük, hogy lombot fakasszanak, vagy virágozzanak.

Azok a táblázatok tehát, amelyek a növények melegmennyiségeit tüntetik fel, voltaképen nem mutatnak mást, mint a növények virágzásának egymásutánját. A virágzás és a lombfakadás kalendáriumai ezek, amelyekből megtudjuk: hogy közepes számítás mellett milyen időrendben következnek a növény életének egyes mozzanatai.

Ha éveken át rendszeresen feljegyezzük valamely területen a növények egyes életjelenségeinek első megnyilatkozását, akkor sokkal jobban fogjuk az illető terület jellegét megismerni, mintha csak a hőmérő adataira szorítkoznánk. Meteorológiai állomás kevés van; növény azonban mindenütt van s így mindenütt kínálkozik alkalom olyan megfigyelésekre, amelyek a meteorológiai megfigyeléseket pótolni, vagy kiegészíteni tudják.

A feljegyzések nagy tömegéből idővel törvényszerű következtetéseket vontak le. Most már tudományszámba megy a növényfenologia, vagyis a növényjelenségekről szóló tan, melynek feladata, hogy kutassa azt az összefüggést, amely a növény egyes életjelenségei és az éghajlat közt van.

Nálunk első ízben kiváló tudósunk Staub Móric végzett rendszeres fenologiai megfigyeléseket és az ő buzdítására az ország több helyén indultak meg ilyen megfigyelések. Kár, hogy ezek néhány év múlva abbamaradtak.

Újabban Hegyfoky Kabos és Győrffy István (Szeged) közöltek fenologiai adatokat. Ezek Túrkeve, Lőcse, Kolozsvár és Szeged vidékére vonatkoznak. Kívánatos volna, ha ilyen megfigyeléseket sokan és sok helyen végeznének és ha a megfigyeléseket a gazdasági növényekre is kiterjesztenék amelyekből bizonyára gazdáink részére is hasznos következtetések volnának szerezhetők.