A száj- és körömfájás okozójának és a betegség gyógyításának mai ismerete, a ragályanyag

Waldmanné és Papeé, továbbá Hobmaieré az érdem, kiknek sikerült kis kísérleti állatot, a tengeri malacot a száj- és körömfájás okozójával megbetegíteni és ezáltal a betegség ragályanyagát laboratóriumokban könnyen hozzáférhetővé tenni és kényelmesen tanulmányozni.

A tengeri malacok a száj- és körömfájás ragályanyagával annak a bőrbe és a hasürege való beojtásával betegíthetők meg. Ez az állatfaj használatos ma e ragályanyag laboratóriumi megőrzésére. E kísérleti állat segélyével végzett vizsgálatokból a következő eredmények vonhatók le:

1. A száj és körömfájás ragályanyaga tetszésszerinti hosszú sorozatban átvihető egyik tengeri malacról a másikra anélkül, hogy a kórokozó lényeges tulajdonságait elvesztené.

2. A ragályanyag (kórokozó) olyan nagy mennyiségben van meg a betegség folyamán keletkező hólyagok nyirkában, hogy a 100.000-szeresen felhígított nyirokkal biztosan lehet kiváltani megbetegedést.

3. A ragályanyag az állat vérében hónapokig meg lehet anélkül, hogy az állaton betegségre utaló tünetek lennének.

4. Ha a kórokozó a vérben kering, a vizelettel távozik a szervezetből, mely tény a betegség természetes átvitele szempontjából nagyfontosságú.

5. A betegség átvitele szarvasmarháról tengeri malacra csaknem minden esetben sikerül.

6. A száj- és körömfájás kimutatása állatkísérlettel embernél idáig két esetben sikerült.

A száj- és körömfájásból kigyógyult állat bizonyos fokú védettségre tesz szert e betegséggel szemben. Ez a védettség mind az időtartamot, mind a védettség fokát illetőleg- az egyes egyedek szerint változó, az előzetesen felvett ragályanyag mennyiségének és minőségének, valamint az állat reagálóképességének a kérgének a függvénye.

Előfordul, hogy egyes állatok a betegség kiáltása után 2-3 hét múlva újból megbetegednek, viszont észleltek 2-9 évig tartó védettséget is természetes úton létrejött megbetegedés után. A természetes módon megbetegedett és felgyógyult állat védettsége magas fokra fokozható száj- és körömfájás ragályanyagának mesterséges, ismételt bevitelével. Az ilyen állat vérsavója bizonyos mennyiségben a természetes fertőzés veszélyének kitett állat mintegy három hétig megvédi ragályanyag ellenében.

A száj- és körömfájás-ellenes vérsavónak, mint a szérumok védőhatásának az ideje általában korlátozott, rövid idei tarló, ezért leginkább a kiállításokra és vásárokra hajtott, így esetleges fertőzés veszélyének kitett állatokat szokták szérumos ojtásban részesíteni, azonban gyógyításra is alkalmas a vérsavó.

A gyógykezeléskor felhasználják a természetes fertőzés folytán megbetegedett meggyógyult állat citrátos, defibrinált vérét, vagy vérsavóját is. Leggazdaságosabb lenne a fertőzés veszélyének kitett állatokat aktíve immunizálni a gyengített ragály anyaggal, vagy a ragályanyag és szérum keverékével. Történtek ilyen irányban vizsgálatok, amelyek azonban idáig teljesen kielégítő eredményre nem vezettek.

Dr. Csontos József