|
Transzparensek örjöngésésében a Broadway-n
Ez az örjöngés, ez a fény- és lángmenyország a visító, fuldokló, bőgő város közepén a világ egyik legmegdöbbentőbb, legkáprázatosabb, látványa. Itt megállni este nyolc és tiz óra között, ebben a lángtengerben, a Paramount előtt vagy a hegyes Times Building sarkán, európai ember számára annyit jelent, mint egy kicsit elalélni s szemkáprázva ráeszmélni arra, hogy a Broadway, Newyorknak ez a legamerikaibb s egyben legeurópaibb pontja miért válhatott egy kicsit az egész világnak, szinte azt mondhatnám, hogy irodalmi közkincsévé.
Nincs mérték, - talán mint milliméter: a Boulevard des Italiens esti fénykarneválja – amellyel ezt a tobzódást, ezt az égig ágaskodó lángolását a Broadway transzparenseinek mérni lehetne. Ez a lángoló utca Amerika gazdaságának plakátja, az U. S. A. reklámja, a világ leggazdagabb cégének gőgős, dermesztő, kegyetlen lángcégtáblája, amely az egész világot elnyeli, megolvasztja, fölperzseli, mint egy gigászi krematórium…
Mit ordít a Broadway a csillagok és tengerek felé, a lángok pokoli piros üzenetével? Talán azt, hogy reszkessetek, én vagyok a világ ura, hulljatok térdre előttem? Nem. A Broadway transzparensei – szinte egy gyermek naivitásával – a világ legédesebb, legnaivabb mondatait hirdetik a tizenegymilliós város – gyermekeinek s ami a legérdekesebb: a gyermekmesékbe illő reklámmondatoknak hihetetlen a hatásuk. Ime néhány példa az amerikai reklám legjobb ötleteiből: Blow some in my way, fujjál egy kicsit felém is. Alatta a cigaretta neve: Lucky Strike. A mondatot most tovább illusztrála a „Judge” című vicclap, amelynek címlapján szintén egy fiu és egy leány állnak s a leánynak a szoknyájába elől belekap a szél. Nem erősebben, mint ahogy azt az amerikai morál megengedhetőnek tartja. A fiu a háta mögött áll és sóvárogva mondja: blow some in my way… Hogy ő felé is fujja egy kicsit a szél, hogy ő is lásson valamit, nemcsak az olvasó… „I would walk a mile for a „Camel”, egy mérföldet is elmennék, egy „Camel”-cigarettáért, mondja a másik cigaretta-reklám. (Holott igazán nem nagyon érdemes.) „In embarrassing moments be nonehalant, light a Murad”, mondja a harmadik: Ha zavarba jönnél, légy nonchalant s gyujtsál rá egy Murad-cigarettára… S végül s legkedvesebb, egy kapadohány, a Prince Albert-pipadohány reklámja, amelyet főleg munkások szívnak. Egy pipa, alatta a következő szöveggel: This pipe is working overtime since I discowered Prince Albert, vagyis, hogy a képen látható pipa tulórát dolgozik azóta, amióta az illető rátalált a Prince Albert-dohányra. Édes, nem?
Az Ingersoll-óra, amelyről Amerikában mindenki tudja, hogy egy dollárba kerül, a következő aranyosan szemtelen mondattal hirdet: És igy folytathatnám tovább, isten tudja meddig. A magasvasutat egyáltalában nem szeretik a newyorkiak. Erre a subway a következő kérdést intézi plakátokon és transzparenseken a publikumhoz: The subway is fest, certainly! But the open air clevated gets you there quickly too! Why, not use the L? Igaz, hogy a földalatti gyors. De a magasvasut épp oly gyorsan elvisz téged oda, ahová akarod. Miért nem szállsz be a liftbe? (L=clevated=lift. Tudniillik a magasvasuti állomásaira liften szállítják föl az embereket.)
Karácsony előtt azt hirdeti a subway: Do your shopping between 10 a. m. and 4 p. m. The subway can give you the best accomodations during that period! Hogy délelőtt 10 és délután 4 között végezze az ember a bevásárlásait, a subway ez alatt az időszak alatt a legnagyobb kényelmet tudja biztosítani. Tíz előtt és 4 után ugyanis már a hivatalnokok és munkások százezreit szállítja s ilyenkor minden vonata zsufolva van… És a szinházak és utazási irodák, az automobilgyárosok és rágógumi-cégek, mulatóhelyek és illatszergyárosok, iskolák, mozik, kórházak (!), sportpályák, árverési csarnokok és temetkező intézetek, hotelek, ujságok, manikürök, áruházak, bankok, építészek, vasutak és telefontársaságok, egyházak (!), egyetemek, - mind-mind valamennyien hirdetnek a Brodwayn, itt ágál, lángol, üvölt, sír vagy mosolyog a transzparensünk, rábeszél vagy kérdezősködik, ravaszkodik vagy kinevet, de valahogy és mindenáron föl akarja kelteni az érdeklődést maga iránt. És sohasem hiába.
Az amerikaiak nagy gyermekek, hisznek a reklámban. Ámbár ezekben a reklámokban Európában is hinnének az emberek. Ha a Brodway-el együtt áthozná őket valaki…. |