|
Szörnyű katasztrófa érte vasárnap éjjel a müncheni-frankfurti gyorsvonatot
A nyolcvankilométeres gyorsasággal száguldó D-vonat Nürnberg és Salzburg között kisiklott huszonkét halott, tizenkét életveszélyes, száznál több könnyü sebesült. A gyorsvonat nyolc személyszállítókocsiból egy étkező- és egy hálókocsiból állott és az összes vagonok zsufolva voltak utasokkal. Az utasok legtöbbje már lepihent, ugy, hogy a katasztrófa álmukban érte az embereket. A kisiklást az okozta, hogy a mozdonyt valami – hogy micsoda, azt mindeddig megállapítani nem lehetett – megakasztotta a rohanásában, a hatalmas gép lezuhant a tizenöt méter magas vasúti töltésről és magával rántotta az egész vonatot. Az étkezőkocsi rázuhant a lokomotívra, amelyből óriási gőzfelhők löveltek az étkezőkocsi repedéseibe, ugy, hogy az ott tartózkodó utasok mind sulyos égési sebeket szenvedtek. A kisiklás első pillanatában csak a mozdony, a szer- és podgyászkocsi zuhantak le a töltésről. Egy másik vagon ráfutott az előtte levő kocsira és teljesen összezuzta. Néhány perc mulva még öt vagon zuhant le a töltés lejtőjén. A katasztrófa nagyságát jellemzi a nürngergi vasutigazgatóság hivatalos jelentése, amely a vasúti szerencsétlenség halottainak és sebesültjeinek névsorát közreadta. Tizennégy utas halt meg, köztük három nő, tizenketten életveszélyesen megsebesültek, a könnyü sebesültek száma a százat meghaladja. Egy férfi fejével szorult be a romok közé, irtózatos jajveszékeléssel könyörgött segitségért, de amikor két és fél órai munka után kiszabadították, már halott volt. A sulyos sebesültek közül kettő a nürnbergi kórházban utóbb meghalt. A halottak között van Provárczy Jenő magyar mérnök is. A katasztrófa több áldozata egytől-egyig német. Egy vasúti pályaőr, aki éjjeli inspekciós utját végezte a vonal mentén, néhány száz méterről szemtanuja volt a katasztrófának. Amikor a vonat elszáguldott mellette, az előírásoknak megfelelően szalutált és néhány pillanat mulva óriási robajt hallott, majd kialudtak a vonat összes villanylámpái és a pokoli recsegésből tüznyelvek löveltek ki. A vasúti őr látta, amint a lokomotiv fölágaskodott, azután lezuhant a töltésről és a levegőben kétszer megfordult. Nyomban őrházába rohant és telefonon jelentette a katasztrófát. Husz perccel később megérkezett az első segélyvonat Würzburgból orvosokkal, kötszerekkel, hordágyakkal, azután még három segélyvonat érkezett Fürthből és Nürnbergből. Ezek már tüzoltókat is hoztak magukkal. A mentők elé a katasztrófa borzalmas látványa tárult. A kocsik a töltésről lezuhanva és összezuzva feküdtek, a romok magas lánggal égtek, alattuk sebesültek jajgattak, akikhez csak nagyon nehezen lehetett hozzáférni. Először azokat a sebesületeket igyekeztek megmenteni, akik a kigyulladt kocsik romjai alatt feküdtek összegyömöszölten, de éppen a kocsik égése nehezítette meg a legjobban a mentés munkáját. Víz nem lévén a közelben, a tüzet nem lehetett eloltani s igy a mentőszemélyzetet állandóan az a veszedelem fenyegette, hogy a ruhája meggyullad. A mentési munkálatok közben a sebesülteket egymásután szállították a nürnbergi és fürthi kórházakba, ahol a legtöbbjüket nyomban meg is operáltak. A nürnbergi birodalom vasutasigazgatóság által elrendelt vizsgálat a borzalmas katasztrófa okát eddig nem tudta megállapítani. Körülbelül ugyanezen a helyen két évvel ezelőtt merényletet kiséreltek meg egy D. vonat ellen, de a katasztrófát sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni. A merénylőt a rendőrség elfogta s a biróság tizenötévi fegyházra ítélte. A vasutigazgatóság lehetségesnek tartja, hogy a mostani katasztrófát is merénylet okozta, de senki sem tudja elképzelni, hogy mi lehetett a merénylők célja. Az éjszakai órákban ujabb hivatalos jelentést adtak ki az áldozatok számáról. Miután a kórházakban többen meghaltak, a halottak száma huszonkettőre emelkedett és hét sulyos sebesült haldoklik. |