Fuchs Jenő sorozatos veresége a válogatóversenyen

A kétszeres világbajnok Fuchs Jenő kiverték az olimpiai válogatóverseny döntőjéből, amelyet Petschauer nyert meg Garay és Rády előtt. Gombos indiszponáltsága miatt a hetedik helyre csúszott

Pont húsz esztendővel ezelőtt történt, hogy dr. Fuchs Jenőt, a kétszeres világbajnokot vívni látta a magyar közönség. Az akkor még 25 esztendős ifjú, Rákossy tanítványa, a londoni olimpiász előtti válogatóversenyen ragadta el a szakértőket egészen speciális stílusával, amelyhez azonban olyan kötélidegek és olyan „fej” kellett, mint – Fuchs Jenőé. A mindenki által megcsodált testi és szellemi készségek két évtized alatt mit sem változtak, éppen csak lassubb lett a londoni és a stockholmi győztes.

Ezt állapították meg róla vasárnap azok a vívórajongók, akik már délelőtt zsúfolásig megtöltötték a Nemzeti Lovarda nagy csarnokát. A MAC Keresztessy-emlékversenyén zajos tapssal fogadták a világbajnokot, aki hófehér dresszben lépett a plansra. Első ellenfele Glykais volt. Ebben a vívósport történetében nagyfontosságú asszóban Fuchs Jenő 5:1 arányú vereséget szenvedett.

Vereség érte Fuchsot Gönczyvel szemben is 5:3 arányban. A következő két összecsapásban aztán ragyogó dolgokat produkált. Különösen a tempója volt bámulatos, néha szinte „állva” kapta el ellenfeleit: Kovács Andort és a csabai Hellert, akiket egyaránt 5:1-re vert. A következő párharc: a Fuchs – Mészáros-mérkőzés külön élmény volt.

A középdöntők is három csoportban folytak le, Fuchs ellenfelei ekkor Gombos, Rády, Tóth és Rozgonyi voltak. A nagy sampiónt itt az elengedhetetlen versenyrutin hiánya miatt sorozatos vereségek érték és nem jutott a döntőbe, amelybe a következők léptek elő: Garay, Glykais, Gombos, Petschauer, Piller, Rády, Terstyánszky, Tóth és Uhlyarik.

A végküzdelmek telt ház előtt, a lovarda kellemetlenül fojtó levegőjében folytak le. Csoda, hogy a versenyzők kibírták. A gyöngébb gyomrúak: Gombos és Petschauer többször rosszul is lettek, de jobbra-balra ájuldoztak a nézők is, akiknek soraiban megjelent József királyi herceg is. Rajta kívül az előkelőségek között láttuk gróf Andrássy Gézát, Szaczelláry Györgyöt, Rakovszky Ivánt, a vívószövetség elnökét, Sztankovits Szilárdot és Szukováthy Imrét.

A döntőmérkőzések több mint négy órán át tartottak. Az utolsó percekig teljesen nyílt volt a verseny. Jó ideig úgy látszott, hogy Uhlyárik Jenő főhadnagy győz, de azután mindjobban elhúzott mellette a fiatal gárda egyik legtehetségesebb tagja, Petschauer Attila, aki délelőtt olyan rossz kondícióban volt, hogy már arról gondolkodott, ne adja föl a küzdelmet.

Petschauer bírta legjobban idegekkel. Örökké vidám kedélye valamennyi asszójában jó kedvre hangolta nemcsak a nézőket, de a szigorú zsűrit is, amely Schenker Zoltán alezredes elnöklésével mintaszerűen látta el súlyos feladatát.

Az elsőség kérdése a Petschauer-Glykais-asszójában dőlt el, amely halálos csöndben folyt le. A mérkőzés első felében még nyílt volt a küzdelem, de azután Petschauer védhetetlen finiseivel és precíz elővágásaival a maga javára fordította az asszót, amelyet végeredményben 5:2 arányban nyert meg.

Második helyen nagy meglepetésre Garay végzett, míg Rády a harmadik helyet foglalta el. Nagy meglepetés Gombos Sándor kétszeres Európa-bajnok hetedik helyezése. Ez rossz kondíciójának tudható be.

Részletes eredmények:
A Keresztessy-emlékverseny győztese és egyúttal „a legjobb magyar kardvívó” cím nyertese: Petschauer Attila (NVC, Schlotzer-Fodor-Santelli-tanítvány) 7 győzelemmel. 2. Garay (Tisza IVC) 6 gy. 3. Rády (MAC) 5 gy., 4. Uhlyarik (WVC) 5 gy., 5. Terstyánszky (MAC) 4 gy., 6. Tóth (MAC) 4 gy., 7. Gombos (Tisza IVC) 2 gy., 8. Glykais (Szolnoki VC) 2 gy., 9. Piller (MAC) 1 gy.

A győztes Petschauer Attila megérdemelten nyerte el az elsőséget. Róla Fuchs Jenő mondta a legszebb kritikát, amely így hangzik:
– Petschauer nemcsak a legjobb technikájú magyar vívó, de már jól dolgozik „fejjel” is.

Petschauer, aki nemzeti színű szalagon arannyal kihímezve kapta a „legjobb magyar kardvívó” címet, boldogan újságolta, hogy most már bízik álmainak megvalósulásában, az olimpiai győzelemben, mert a Keresztessy-emlékverseny megnyerése jó kabala. 1924-ben ugyanis Posta Sándor a Keresztessy-emlékverseny után győzött a bajnokságban és a párisi olimpiászon is.