Minél szélesebb nyílású az ernyő, annál több anyag kell hozzá. Legjobb a vastag, fehér kartonlap, mely fénytechnikai szempontból a legkiválóbb drága zománcernyőkkel egyenlő értékű. Az alábbiakban megadjuk a módját, hogy egy normális 50X66 cm kartonlapból hogyan készíthető a legjobb anyagkihasználással egy nagyobb, vagy két kisebb kartonernyő.

A kartont hosszában megfelezve, az A B felező vonalra fölmérünk, egészen a karton szélétől (B) 312 mm távolságot: itt lesz a kör 0 középpontja. Az OB = 312 mm sugárral kört húzunk, s ha e körnek a karton felső szélével alkotott két metszéspontját (C és D-t) az O középponttal összekötjük, készen van az ernyőkúp hálója. Már csak a gallérkört kell az O pontból 24 mm sugárral meghúzni és ezen belül néhány (5) milliméterrel egy kört, mely a rajzon pontozva van jelölve.

A gallérkört csak késsel vágjuk be, a belső kört ellenben kivágjuk és a két kör közt ollóval harántvágásokal csinálunk sugarasan: az összeállított ernyőn erre a bevagdalt és felhajtott gallérra még kartonból egy külső merevítő gyűrűt ragasztunk.

A háló kivágásakor az OC élt pontosan kell kivágni, ellenben az OD élt nem szabad kivágni, hanem csupán ceruzával jól meghúzni; a kivágást ezen belül néhány mm-rel a pontozott él irányában kell végezni, hogy az összeragasztás lehetséges legyen, összeragasztáskor az OC élt pontosan az OD-re illesztjük, miután előzetesen az OD melletti sávot ragasztóanyaggal bekentük.

Az összeragasztást legkönnyebben úgy végezzük, hogy az OD élt sima deszkára (rajztábla) fektetve, az OC élt pontosan reáillesztjük és hosszában néhány rajzszöggel a deszkára erősítjük s otthagyjuk, amíg a ragasztó megszárad. Egy kartonlapból (50 X66 cm) két kisebb ernyő telik ki. A kartont nem
szabad felibe vágni, mert a két kúpháló csak úgy fér el, ha átnyúlnak a karton felezővonalán.

Természetesen, ha a lámpa olyan magasan van a szobában felfüggesztve, hogy a belőle kiáramló 30°-nál kisebb hajlású sugarak a szoba falait az álló ember szemmagasságán felül érik, akkor semmiféle ernyő nem kell szemvédelem szempontjából a lámpára. Könnyű kiszámítani, hogy a lámpának a padló fölött, legalább milyen magasan kell lógnia, hogy a szemet ne sértse. így pl. 3.5 méter magas szobában a mennyezetlámpát nem kell leernyőzni, ha a szoba nagysága olyan, hogy a lámpa talppontjától 3 méternél nincsenek távolabb a falak (sarkok), ahol még ember állhat.

Az íróasztali lámpán egy dologra nem fordítanak még kellő figyelmet. A lámpa zsinórvezetékét többnyire a lámpa belsejében elrejtve szokták vezetni, ami határozottan szebb és kényelmesebben kezelhető lámpát ad, mintha a vezeték közvetlenül az izzófoglalatnál menne lámpába. Ezzel szemben azonban életveszélyes és nem tűzbiztos. A lámpa belsejében futó vezeték főleg a csuklós helyeken  könnyen megsérül és így testzáródás jön létre.

Ha valaki a lámpát megfogja, erős áramütést kaphat mely már több esetben halálos volt a rendes 110 vagy 220 voltos lámpafeszültség mellett is. De nagy mértékben tűzveszélyes is ez az elrendezés, mert a vezeték a csuklós helyeken lassan átkopva olyan záródást adhat, amely tüzet okozhat a lakásban, mielőtt még a biztosítók kiolvadnának. Nem szabadna tehát megengedni, hogy a csuklós lámpa belsejében legyen a vezeték elhelyezve, hanem közvetlenül a lámpafoglalatba kell a vezetéket kívülről vezetni.

Láthatjuk a fentiekből, hogy a világítási technika gyors haladása milyen követeléseket támaszt az egyszerű íróasztali lámpa fejlődésével szemben, és remélhető, hogy ezeket a kívánalmakat az egymás mellett, a tökéletesbedésre törtető gyárak ki is fogják lámpáikkal elégíteni. A nagyközönségnek mindenesetre résen kell lennie mert hibás szerkezettel nemcsak zsebének árt, de szemének, sőt életét is veszélyezteti. Soraimmal ebben a védekezésben akartam olvasóink segítségére lenni.

Boleman Géza