Huszadik század - történelem jelenidőben

Ma érkezett vissza Amerikából egy fiatal urileány, aki állami ösztöndíjjal egy évet töltött a filadelfiai egyetemen. Ez a fiatal urileány, aki egy évvel ezelőtt rövidrevágott hajjal ment ki az Ujvilágba – hosszú hajjal és tökéletesen nőies frizurával érkezett vissza. A neve Fedák Ágota és unokahuga Fedák Sárinak. Természetesen kérdeztük tőle először, hogy mit jelentsen a hosszu haj? Ime a felelet, amely valósággal beszámoló az amerikai női divat merőben uj és számunkra meglepő irányairól:

- A fius divatnak Amerikában vége. Southamptonba többszáz amerikai colledgegirl-el, egyetemi hallgatónővel érkeztem meg s az amerikai leányok üdvözlésére a southamptoni kikötőbe többszáz angol egyetemi hallgatónő sietett. S itt két tábor állt mosolyogva és kendőt lobogtatva egymással szemben: az angol lányok fius tábora rövid hajjal, térdigérő szoknyával, az ismert sweateres, sportszerű öltözékkel – és az amerikai leányoké, kivágott, virágos vagy lebegő kék és lila nőies ruhákban, hosszu hajjal, hosszu szoknyával és széles, festői szalma-vagy tüllkalapokkal.

A két tábor pár pillanatig mosolyogva szemlélte egymást és lemérte a különbséget az Óvilág és Ujvilág között. Az angol leányok pontosan ugy öltözködnek, mint az amerikai leányok egy évvel ezelőtt!

Hogy kiegészitsem az amerikai divat képét: az estélyi ruhák hátul kivétel nélkül földet érnek, a keblet nem szoritják le fiusra, a harisnya szine már nem a napsütött szin, hanem acélszürke, és igen vékony szövésű, áttetsző fekete, most, kánikulában pedig Newyorkban a hölgyek ritkán hálóharisnyát hordanak, amelyen igen kevés a szál.

A cipő divatja még mindig kedvez a hüllőknek: gyiknak, krokodilnak, kígyónak, de emellett rengeteg drapp cipőt látunk festett vagy hímzett rózsákkal és ezüst sarokkal. A hosszu hajat, amely még senkinél sem hosszu, csak növekvő, konty nélkül hordják, becsavarják a nyakszirt fölött ujdivatu recés tűk: „bobby”-hajtűk segítségével.

- Mi a divat egyébként? Már nem táncolják a régi táncokat. Amerikában már nincs tangó, nincs shimmy és nincs charleston. Mind ehelyett egyetlen táncot kultiválank, az ugynevezett „clog”-ot és mindenki clogol egész nap.

Bármilyen melódiára ezt a ritmuskiverést táncolják, vannak már mesterek ebben is és megcsodált, máról-holnapra született nehéz lépések, lendület-bravurok. Ugynevezett sláger-dalok közül kettőt hallottam az utóbbi időben mindenütt: a „Ramoná”-t, amelyet hasolónevű filmről neveztek el és a „Dreamkisses” cimű, szintén jazzhangszerelésű dalt. Budapest divatba jött, mert Isadora Duncan szimpátiával beszél róla nemrég megjelent memoirjaiban. Tiz amerikait ismerek magam, akik idén nyáron eljönnek Budapestre, csak azért, mert olvastak ról Duncan naplójában.

Az igazán divatos könyv azonban nem az, hanem Thorsten Wilder regénye „The Bridge of St. Louis-le-Ray”. A regény Délamerikában játszódik és kerete az, hogy az író megáll s St. Lous-le-Ray-i híd előtt, amelyen öt ember megy éppen keresztül és a híd az öt ember alatt leszakad. Ki ez az öt ember? és miért szakadt le, éppen alattuk a híd? erről szól a regény.

Ma egész Amerikában a „How do you do?” helyett azzal köszöntik egymást az emberek, hogy olvasta-e már a hídregényt. Igen divatos még Edna Ferber irónő „So big” című chicagókörnyéki regénye, amely egy bátor self-made-woman sorsáról szól. „So big!” („Ilyen nagy!”) mondja mindig fiacskájáról, akire mindent áldoz és aki, mire felnő és meggazdagszik, a „So big”-et hálátlansággal viszonozza. Edna Ferber ezzel a regényével teljesen beérkezett, ami annál érdekesebb, mert a regényhez csatolt önéletrajzban magyar származásunak vallja magát.

- Mindezzel az uj divattal szemben már nem divat a hires amerikai szépségmérkőzés, „Miss America”, „Miss California”, ésatöbbi, tavaly került ki utoljára Atlantic Cityből, ahol azokat a világhirü szépségversenyeket tartották, amelyeket „Beauty Pagcant”-nek (szépségfölvonulásnak) nevezek Amerikában. Az idén egyszer és mindenkorra betiltotta a kormány a hírneves szépségversenyt, azzal a megokolással, hogy ez a közönségnek – tulsok pénzébe került!