Az influenza járvány, a betegség jellemző tünetei

A influenza fertőző betegség. A mult század 90-es éveiben igen nagy kiterjedésű járványok alakjában lépett az egész világon és szörnyű pusztításokat vitt végbe hazánkban is. Nemcsak a szegényebb osztálybelieket betegítette meg, akik amúgy is megnehezített életviszonyok között dolgoznak és örökös küzdelmet folytatnak létfentartásért, hanem a gazdagok körében is mohón szedte áldozatait. Épp megtámadta a kisdedeket, mint a felnőtteket s nem kímélte meg az aggokat sem.

A célszerű nevelés, a test rendszeres edzése, a kielégítő táplálkozás, a hatósági szigorú óvintézkedések jóideig távoltartották a járványos betegséget hazánktól; de 1917-ben megint felülkerekedett e fertőző bántalom és irtózatos pusztításokat vitt végbe nemcsak Európában, hanem megtizedelte az egész világot.

Spanyolországból indult ki a betegség ezért is nevezik spanyol influenzának s ezrével szedte áldozatait. Halálfélelem fogta el az embereket, az uccára is alig merlek kimenni; rettegett mindenki a holnaptól s a betegséggel szemben tehetetlennek bizonyultak a legkiválóbb orvosok is. Hiába volt minden hatósági intézkedés, a járvány átcsapott Franciaországba, onnan Olasz-; majd Németországba és eljutott hazánkba is.

Kinn a harctereken százával pusztultak az emberek, idehaza meg a spanyolnak estek áldozatul az itthonmaradottak. Sokan vannak, akik még most is borzongva emlékeznek az elmult időkre, hisz alig van ház, kunyhó és palota, ahol gyászt és könnyet ne okozott volna, mert családfentartók, menyasszonyok, viruló csecsemők egész családok estek áldozatul a gyilkos kórnak.

A vihar azóta elmúlt, a vészes felhők eltűntek az égről, s lassan-lassan a sebek is hegedni kezdenek. Megindult ismét az építés, alkotás munkája, s az örökös küzdelem a megélhetésért és a létfentartásért lefoglalja az ember minden idejét.

Mint derült égből a villám, épp oly váratlanul és meglepetésszerűen kelt szárnyra az a hír, hogy Amerikában ismét felütötte fejét az influenza, s rohamosan betegítette meg az emberek ezreit, s egyre-másra szedi áldozatait. Az összes kórházak zsúfolva vannak betegekkel, s az ápolószemélyzet körében is sok a megbetegedés.

A közlekedési viszonyok annyira megjavultak az idők folyamán, hogy rövid időn belül Európába is hamar eljutott a betegség, itt is sok az influenzás, de hál' Istennek, a járvány nem oly heves, nem oly végzetes kimenetelű, halálozási szám nem oly nagy, mint az 1917-beIi, félelemre, aggodalomra nincs ok, s aki szigorúan betartja az orvosi és hatósági rendszabályokat, óvóintézkedéseket, az meg sem betegszik, ha pedig megbetegszik, hamar megússza a bajt, s egy-kettőre kilábol belőle.

A spanyol influenza ragályos, fertőző betegség. Kórokozóját még nem ismeri az orvostudomány és épp ezért az ellene való védekezés sem oly sikeres. A még ismeretlen kórokozók a légáram útján kerülnek a szervezetbe, s kifejlődésüket, gyors szaporodásukat rendkívül elősegíti a megfázás, meghűlés.

A betegségnek jellemző tünetei vannak: a megbetegedett egyén kezdetben szédülésről, főfájásról, fej nyomásról panaszkodik, majd folytonos köhögési inger gyötri, szúrást, fájdalmat érez az egész mellkasában s ez a fájdalom lassanként annyira fokozódik, hogy alig mer levegőt venni s inkább csak felületesen légzik. Majd borzongás vesz rajta erőt, egész testében remeg,, vacog a foga, azután kirázza a hideg, majd egykét órára rá melegség, később forróság lepi el s bekövetkezik a lázas állapot, mert napokig is eltart.

A heves főfájáshoz, tarkótáji-, háti- és keresztcsonttáji fájdalom társul s nagyfokú gyengeség, bágyadtság, elesettség lép előtérbe. A nagyfokú erőhanyatlást elősegíti az étvágytalanság, étel iránti undor, majd hányinger lép fel, s a beteg mindent kihány. A mellkasfélben székelő szúró fájdalmak miatt a beteg alig leli helyét az ágyában: nyugtalan lesz, türelmetlenné válik, ide-oda hányja, dobja, veti magát. A láz rohamosan emelkedni kezd, gyakran eléri, sőt bizonyos esetekben meghaladja a 40 fokot is. ami már az életét is veszélyezteti.

Ezen idő alatt a beteg náthás, elindul az orra vére, rekedt s a zavart öntudat miatt - mely minden magas lázzal járó megbetegedésnél előfordul összevissza beszél, amitől hozzátartozói még jobban megijednek. Minthogy pedig ezen idő alatt a beteg vagy egyáltalán nem vesz táplálékot magához, vagy csak igen keveset, a szervezet ellenállóképessége rendkívül legyengül s a kimerülés veszélye fenyeget.

Ezért gyors orvosi beavatkozásra van szükség. Az orvos hamar felismeri a bajt, s igyekszik a túlságosan legyengült beteg szervezetet erősíteni. Az ő gyors gyógyszeres beavatkozására lassanként csökkenni kezd a láz, javul a közérzet, elmúlik az izgalmi tünetek, visszatér az étvágy, erősödik a szervezet, szűnik a fájdalom, a kórokozók csakhamar elpusztulnak s győzelmesen kerül ki a szervezet ebből az ádáz viaskodásból.