Gellért Oszkár - Egy lendületre

Férfiak, férfiak, hogy' mondjam nektek el
Egy lendületre mindazt a bájt,
Azt a gyermeki gyermeki, kék sikolyt,
Ami egy pici lány arcából hajnallik felém,
Mikor féltérdre ereszkedem eléje
S átfogva biztosan két gyenge bokáját
Oly mozdulattal mint akrobaták
Vetem föl nyílegyenest a magasba
Fejem búbjára, ahonnan
Két angyali öklét hasacskájára szorítva
Görcsös kacagással
Harmatozik rám.

Férfiak, férfiak, hogy' mondjam nektek el
Egy lendületre mindazt a bájt,
Azt a búgó búgó, tejfehér gyönyört,
Ami a kedvesem arcából delel felém,
Mikor átfogva keményen két térde alatt
Földobom hirtelen a magasba
S haja leng mint diadalmi zászló -
S míg tartom erősen:
Ő gömbölyü melléhez vonva fejem
Vad, nedves ajakkal hajlik le fülemre
S azt súgja: Bolondom.
S lehellete számum.

Férfiak, férfiak, hogy' mondjam nektek el
Egy lendületre mindazt a bájt,
Azt a hervatag hervatag, halk verőfényt,
Ami ősz anyám arcából alkonyul felém,
Mikor átfogom vigyázva fonnyadt derekánál
S gyengéden emelintem a magasba
Hogy úgy bocsássam utána vissza
Hóna alatt segítve hozzá
Míg lábhegyre áll s szelídragyogású
Könnyes derűvel, boldogan lihegi:
Úgy megijesztettél
Rossz, drága fiam.