Perlrott-Csaba a Tamás-galériában

Festő. Minden megnyilvánulásában legelébb is festő; festői ösztöne lerombolhatatlan. Pedig nem ösztönember; programmfelállítása mindig tudatos. Szinte érezzük, amint elhatározza, hogy most irányt fog változtatni, mert kedve kerekedett másképpen dolgozni. Ilyenkor siet segítségére festői ösztöne, mely hűséges kutyaként önfeláldozóan lesi ura parancsát. Így Csaba alkotása elsősorban mindig festmény és nem manifesztum, kifejezőnyelve festői és nem értelmi.

Utoljára Csaba sötét tónusba foglalt, tompaszínű párisi várostájakat és kanyargó ágú nagybányai fákat festett. Csatlakozott a posztexpresszionista festői reakcióhoz. (A reakció t. i. három főirányban nyilvánult: egy klasszicisztikus, egy festői és egy naturalista irányban.) A mai Csaba ismét fordult egyet. Most csendéletei fejezik ki legjobban szándékait.

A modern, különösen párisi művészet egyik legérdekesebb jellegzetessége a paradoxonok artisztikus kapcsolása, és ez a jellegzetesség nyilvánul Csaba csendéleteiben. Először is hangsúlyozza a mélységet, a három dimenziót, de a mélységet a síkba vetíti. (Ez a probléma izgatta kezdettől fogva a Picasso-Matisse-csoportot, hol Csaba művészi bölcsője ringott, ennek megoldását vélték megtalálni a kubizmusban, ezzel a problémával viaskodik még mindig pl. Braque legújabb képein.)

Másodszor paradoxon, hogy a formák határolása hol pozitív, hol negatív módon, hol sötéttel világosban, hol világossal sötétben történik. A harmadik paradoxon a tört, mereven hajló és a sima, hajlékony vonalak kapcsolása. A negyedik a szabad festői árnyalatkultusz a dekoratív összefoglalás mellett. S mindehhez járul a világos és sötét foltok éles egymásmelléhelyezése. Csaba meleg, szép, ízléses színlátása, biztos díszítőérzéke az ellentéteket mesteri együttessé szerkeszti. Sok tárgy, sok forma, sok szín játszik csendéletein, de mindig áttekinthetőn és harmonikusan.

Aktjai s aktkompoziciói nem mindenben oly kielégítőek. Egy tavalyi kettős aktja nyilt visszatekintés a régi Matisse-időkre. Tiszta, érett munka. Az ideieknél nem tapasztalhatjuk még a festői szépségekre és a szilárd szerkesztettségre való kettős törekvés kellő kiegyenlítését.

Az összbenyomásban igen szép kiállításon legkellemesebb tapasztalatunk: Csaba fiatalsága.