Az üstökös csillagok, a melyek olykor-olykor szétbontott hajjal, hosszú fényes csóvával szoktak föltünni az égboltozat sötét azurján, a vilgür kalandor romantikájának a képviselői. Azelőtt puszta megjelenésük rettegésbe ejtette az egész világot, de ma csupán egy szép tüneményt látunk bennök, melyben sajnos, oly nagy ritkán van részünk.
Tudjuk, hogy az a kósza üstökös csillag hazátlan égi vándor, mely ismeretlen mélységből származik hozzánk és gyors mozgásban kerüli meg bolygóvilágunk sugrázó középpontját, hogy visszaszáguldozzék oda, a honnan jött: a világür fagyos sötétségébe.
Csak nagyon kevés azoknak az üstökös csillagoknak a száma, a melyeket a nehézségerő allandóan naprendszerünk tagjává avatott s a melyeknek több visszatérését is észlelték. Ezeknek az üstökösöknek a pályája természetesen magába visszatérő görbe vonal, úgynevezett ellipsis, a melynek egyik gyúlpontjában az egész rendszer autokrata uralkodója: a Nap áll.
Az üstökösök túlnyomó része (kb. ž része) parabolikus pályát ír le. Ezek azután sohasem térnek többé vissza hozzánk, épp úgy, mint azok sem, a melyeknek pályája hyperbola.
Az idén a csillagászok legalább is hat ilyen üstökös csillagnaka visszatérését várják. Ezek az üstökösök a következők:
| |
keringési ideje |
napközelbe ér |
| 1. Perinne üstökös |
6441 év |
május 5-én |
| 2. Giacobini üstökös |
6549 év |
május 15-én |
| 3. Spitaler üstökös |
6402 év |
aug. 16-án |
| 4. Faye-Möller üstökös |
7566 év |
okt. 13-án |
| 5. Winnecke üstökös |
5832 év |
decz. 30-án |
| 6. Brooks üstökös |
7097 év |
decz. 12-én |
D’Arrest üstököse, melynek keringési ideje 6675 év csak a jövő év (1904) január 22-én ér napközelbe.
Sajnos, mindezeket az üstökös csillagokat, a melyek külsejükre nézve alig különböznek a gyenge fényű ködfoltoktól, csak azok láthatják meg, a kik már jobb fajta messzelátó csővel rendelkeznek. Szabad szemmel látható üstökös csak nagy ritkán jelenik meg és éppen ezek el örökre számunkra.
Így az 1811-iki nagy, az 1843-iki fényes üstökös megjelenéseknem ismétlődtek többé. Legszebb volt a tizenkilenczedik század második felében az 1858-iki Donati-féle üstökös, de már csak kevesen lesznek az élők sorában, a kik ezt a gyönyörűséges égi tüneményt látták.
Ellenben az 1882-iki üstökös szép ezüstszinű csóvájávalmég mindnyájunknak friss emlékezetében maradt.
Két évvel ezelőtt, 1901-ben szintén jelent meg szabad szemmel látható üstökös, mely azonban állandóan a déli égboltozat csillagzatai között mozgott s így minálunk nem volt észlelhető.
Tavaly ősszel végre a Perseus csilagképében jelent meg egy ilyen kósza égi vándor, melyet sokan láttak szabad szemmel, noha ez sem volt valami föltűnő.
Mindenesetre egy föltűnő, fényes csóvájú üstökös csillagnak a megjelenése az időszerint nagyon kívánatos volna. Mai módszereinkkel és segédeszköeinkkel hatalmas lépéssel vihetnők előre ismereteinket az üstökösökről, ezekről a legérdekesebb égitestekről.
