Mi okozta és ki felelős a buzakrachért?

Ujév napján még 25 pengő fölött jegyezték az októberi buzát a budapesti tőzsdén, ma pedig 24 és 1/2 pengőn. Ezzel az 1928. évi buzaár hatpengős visszaesést mutat.

Eltekintve attól, hogy ez az árhanyatlás hatalmas veszteséget jelent a magyar gazdáknak, a fölhalmozott buzamennyiségek, amelyeket ötmillió, mások szerint nyolcmillió métermázsára kell becsülnünk, teljesen éretté tették azt a kérdést, vajjon a buzaértékesités körül nem történtek-e olyan sulyos mulasztások és hibák, amelyek megtorlást követelnek.

A szezón elején, amikor sem az argentiniai, sem az ausztráliai termés eredményeit még nem ismertük, jó reményekkel néztünk a jövő elé: a mennyiségileg is, minőség dolgában is kitünő termés följogositott erre, jóllehet Bulgáriát, Romániát és Jugoszláviát is kitünő terméssel jutalmazta a természet.

Az intézőkörök azonban a Balkán-államok kedvező helyzetét nem vették számba, nem figyeltek főleg arra a körülményre, hogy Jugoszláviában helyenként még a parasztföldeken is, ahol tehát mütrágyát egyáltalán nem használtak, 15-20 métermázsás átlagtermés volt holdanként.

Ha már e versenytársunk kedvező terméseredményeit is figyelembe kellett volna venni, még inkább követelte a mi részünkről az óvatosságot az a körülmény, hogy Jugoszlávia minden áldozatot meghozott exportja érdekében. 4-5 %-kal olcsóbban jelent meg főleg az osztrák és cseh piacokon, amelyek pedig a mi legnagyobb vevőink voltak.

A jugoszláv buza nagy erőkifejtéseire annál is inkább figyelnünk kellett volna, mert Csehország is, Ausztria is jó termésük folytán, nem voltak annyira ráutalva a keverési célokra szükséges magyar buzára, mint más években.

A németek is a beviteli jegy-rendszer és ugyancsak jó termésük folytán, hirtelen rávetették magukat Északcsehországra és a mi árainknál lényegesen olcsóbb buzával árasztották el a piacokat.

Mindezek a jelenségek nem keltették föl a mi intézőköreink figyelmét s még akkor sem iparkodtak a magyar buzaexport lehetőségeit megteremteni, amikor időközben az argentiniai és ausztráliai terméskilátások kedvező voltáról jöttek a hirek.

Időközönként sikerült ugyan kisebb mennyiségeket exportálnunk Lengyelországba, majd Németországba, Svájcba és Olaszországba, de részben a magas fuvardijak, főleg pedig a magas árak miatt igazi kiviteli lehetőségek nem álltak elő.

---

Ha igazságosan akarjuk a helyzetet megitélni, ugy azt kell mondanunk, hogy elsősorban világgazdasági okok döntötték el buzatermésünk sorsát, de ezen az okon kivül keserü és komoly szemrehányások illetik szokat, akik a magyar gazdatársadalmat e jelenségek láttára sem intették arra, hogy buzáját mielőbb vigye a piacra, hanem ellenkezően, arra buzditották, hogy árujával spekuláljon, várjon, halmozza föl a készleteket.

Az utóbbi években ugyanis divattá vált, hogy a gazdák a Futura révén tárolták buzájukat, arra előleget vettek föl azzal, hogy az átvételi árfolyamot az év folyamán állapitják meg. A felvett előlegért 8-9 %-os kamatot és 2-3 % jutalék és tárolási dijat fizettek.

Ezt a rendszert a legnagyobb mértékben propagálták a gazdatársadalom egyes vezéremberei, a földmivelésügyi miniszterium, amelynek egyik vezető embere szinte szállóigévé tette, azt mondván, hogy „ami a kereskedőnek megéri, nekünk is megéri”. Rádión és sürgönyök utján buzditották a gazdákat, hogy ne adják el buzájukat és igy egyenesen spekulációra biztatták őket.

Jóllehet ennek a spekulációnak a gazdák már a mult évi kampányban is megadták az árát, az agitáció hevességének engedve, nem vették figyelembe sem a világgazdasági helyzetet, sem a környező államok versenyét. Tároltak és vártak, ugy, hogy azokért a károkért, amelyek most érik őket, a felelősség nagymértékben terheli azoknak a lelkiismeretét, akik a kereskedelem elleni gyülölségükben abba a helyzetbe kergették őket, amelyben most vannak.

Most százával mennek a sürgönyök, amelyekben a gazdáktól eladott gabonájukra födözetet kérnek a malmok, ami a fölvett előlegek kamataival és a jutalékokkal nagyon tekintélyes összegekre rug. Ha az exportra szolgáló fölösleget 10 millióban vesszük föl 25 milliós termés mellett, körülbelül három millió métermázsa az, ami export utján már régebben eladható lett volna s igy az ezután előálló árfolyamkülönbözet folytán a veszteséget körülbelül 25 millióra kell becsülni.

A magyar gazda amugyis rossz helyzetében még ilyen differenciaveszteséget is szenved rossz tanácsadói által!

Nagy mulasztás terheli a földmivelésügyi kormányt azért is, mert a fuvardijak leszállitására irányuló sürgetéseket, az érdekképviseletek folytonos kéréseit egyáltalán nem vette tekintetbe s csak nagy késlekedéssel adott végre olyan apró-cseprő kedvezményeket, amelyek eltörpülnek az okozott áreséssel járó veszteségek mellett.

Ha az állami köröknek meglett volna az érzékük a gabonakereskedelem komoly munkássága iránt, kétségtelen, hogy korábban, kedvező körülmények közt adhattuk volna el külföldre buzánkat s ha Mayer miniszter ur nem a külföldi vásárcsarnokokban végezte volna exporttanulmányait, hanem egy jól szervezett budapesti gabonakereskedőcégtől kért volna információkat, mindezt hónapokkal ezelőtt kitünően megtanulhatta volna.

A gazdák most megérhetik, hogy soha a magyar gazda és a magyar kereskedő nem voltak annyira egymásra utalva, mint éppen most.

Ugy értesülünk egyébként, hogy a Mezőgazdasági Kamara, amelynek igazgatója, Koós Mihály már régóta szószólója ennek a józan fölfogásnak, holnapra sürgős megbeszélésre hivta egybe a kereskedelem és mezőgazdaság exponenseit.

Az értekezlettől az egész közvélemény egyet mindenesetre remél.
Ha már a bajon nem is lehet hirtelen segiteni, de legalább egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz a megértéshez, amelynek gazda és kereskedő közt lennie kell.