|
Egészséges-e a táncz?
Karnevál herczeg királysága az idén nagyon sokáig; február végéig fog tartani. Egyre másra alakulnak a bálbizottságok, a posta csak ugy ontja majd a sok szeczessziós meghívót – néhány nap még s zenétől, zsibongástól visszhangzik majd a főváros s az egész ország valamennyi tánczterme. És e közben az a kérdés merül föl, egészségese-e tulajdonképpen a táncz. Egy orvos foglalkozik a kérdéssel és a következőket írja róla: A táncz, amelynek apáink is kedvvel, szeretettel hódoltak, nagyon testedző mulatság, megkívánja a különböző izomcsoportok harmonikus együtt működését, azonkívül bizonyos, hogy sokkal határozottabb fellépésű az ember, aki tánczolni tud. Csak sajnálkozni lehet a mai és különösen a nagyvárosi enervált fiatalságon, amelyben nincs meg apáink pezsgő tánczkedve, amely huzódozik a táncztól, a tánczterem mellékhelyiségeiben, a fehér asztalnál kritizál, vagy ha már be is megy a tánczosok közé, akiknek nem alvadt még meg egészen a vére, s nem petyhüdtek el teljesen az idegei, akkor sem tánczol, csak lábatlankodik, ide-oda ődöng öntudatos mosolylyal az ajkán. Pedig a kiéltséget affektáló, vagy valósággal kiélt fiatal emberek okosabban tennék, ha maguk is nekilátnának ennek az okos testi gimnasztikának. Persze nem mindenkinek egészséges a táncz. Szívbeteg, tüdőbajos ember, meg a vérszegény leány legokosabban tenné, ha egyáltalán nem tánczolna, vagy legalább is nagyon keveset. És sajátságos, hogy éppen ezek a legszenvedélyesebb tánczosok. Hanem most már a tánczos akár erőteljes, akár gyengébb szervezetű, tartsa szem előtt mindig, hogy amelyik pillanatban a szíve hevesebben kezd kopogni, avagy szédülés fogja el – abba a pillanatban hagyja abba a tánczolást. Figyeljen arra is, hogy az első táncz ne tartson sokáig: a tüdőnek, a szívnek, az izmoknak meg kell szokniok az élénkebb mozdulatokat. A bál higiénéjének szempontjából legfontosabb a báli ruházkodás kérdése, különösen pedig a nőknek kellene erre ügyelniök, akik az egészség legelemibb követelményeivel sem törődnek, ha a zsarnokul szeszélyes divat éppen így kívánja. A báli ruha könnyű és kényelmes legyen, hogy könnyen lehessen benne lélekzetet venni; eléggé alkalmasak e tekintetben a mostan divatos franczia alacsony fűzők, amelyekben a tüdő legalább némileg rendesen végezheti a működését. A józan ész azt parancsolja, hogy ne hordjunk magas sarku, keskeny orru czipőt – nos, a tánczban meg valóságos gyötrelem az ilyen czipő. A tánczos alacsony sarku, kényelmes szabásu czipőt hordjon. Ezek a tanácsok hiábavalóak, az bizonyos, mert ha a divat nem ezeket állapította meg, nem is akad ember, aki kövesse őket – hisz csak az egészség kívánja. Ügyeljen tehát a tánczos legalább más uton módon az egészségére.
A tánc után közvetlenül ne igyék hideg vizet, sok tüdőgyulladásnak volt már egy pohár víz az okozója. Ha már iszik valaki, legfeljebb egy-két korty czitromos vizet, vagy sört, de itt igen fontos az, hogy azután tovább tánczoljunk. Erre most azt lehet felelni, hogy aki szomjas, az inni akar. Igaz! Hiszen a testünk részét víz teszi, a testet alkotó szerves szövetek ugyszólván át vannak a nedvességgel itatva s ez a nedvesség a hőmérséklet növekedésével tánczolás közben mint izzadság kiválik s bármilyen prózai is, de ugy van, hogy a szenvedélyes tánczos két liternyi izzadságot választ ki; már most ebből az következik, hogy a testet alkotó szerves szövetek ennyi vízveszteségre kiszáradnak, az elvesztett nedvességet pótolni kell, az ember szomjazik.
Lehet, tehát inni a felhevült tánczosnak, de mérséklettel és mindig kortyonkint, mert a hirtelen ivás a belső részektől hirtelen vonja el a meleget, másnap azután meg van a tüdőgyulladás, vagy egyéb lázas betegség, amelynek elkerülése végett az is tanácsos volna, ha a tánczosok végre abbahagynák a mulatságot rendesen befejező galopozást és tíz-tizenöt percznyi pihenés után hagynák el a tánctermet. |