Az élet száz év mulva 1.

Száz évvel ezelőtt nem ilyen volt az élet, mint ma. Egyszerűbben éltek az emberek, berendezkedésük eszközei fejletlenebbek voltak. Lassúbb volt az élet tempója minden tekintetben. Az emberek alig-alig változtattak valamit azon, amit őseiktől örököltek. Nem is igen tudtak változtatni, mert a természettudományok, amelyek nagyszerű erők forrásait tárták fel idővel az emberiség előtt, még csak akkor kezdték bontogatni a szárnyaikat.

Angliában ekkor kezdték építeni az első kezdetleges-vasutakat. Nem volt gőzhajó, automobil, mozi, híre-hamva sem volt a villamosnak, villanyvilágításnak s az elektromossággal és nyersolajokkal hajtott gépek ezerféle sokaságának. Nem voltak felhőkarcolók, nem voltak nagy gyárak, a mezőgazdasági gépek még mind a jövő méhében szunnyadtak.

A francia regényírót. Verne Gyulát, aki a tengeralattjáró hajókról is írt, megmosolyogták. Lehetetlenül csapongónak tartották Jókai képzeletét is, aki egyik regényében megálmodja a repülőgép szerepét a háborúban. Nem volt telegráf, telefon, rádió, az emberek érintkezését egyedül a postakocsi látta el.

Más volt az élet száz évvel ezelőtt minden vonatkozásban. A falvak népe jobbágysorban törte a rögöt, a nemesség pedig, ha elunta magát, egy-egy parázs háborúban verekedte ki magát. Nem volt géppuska, nem volt tank, bombát dobó repülők, szép nyugodtan lehetett verekedni.

Aki száz évvel ezelőtt meghalt s most feltámadna, nagyon sok bámulni valója akadna, nem igen ismerne rá arra a világra, amelyet itthagyott. Bizonyos, hogy a fejlődés nem állt meg velünk. A világ tovább fog fejlődni s száz év múlva egészen más le a világ arculata, mint amilyennek ma ismerjük.

Minden előfeltétele megvan annak, hogy a következő évszázadban még hatalmasabb átalakulásokat érjen meg, mint az elmúlt évszázad. Az ember megtanulta becsülni a gépeket. Az állati és emberi izomerőt mind átviszi a gépekre, amelyek jobban, könnyen és ezerszer tökéletesebben elvégzik az izmok nehéz, munkáját.

Az ember lassan a gépek kezelője lesz és minél tökéletesebb gépek kezelője akar lenni. A gépek tökéletesedése előtt pedig beláthatatlan a tér. A természet új erői várnak még arra, hogy a parányi ember leigázza őket és hasznos munkára kényszerítse óriáskarjaikat.