A gigantikus művek

A föld rohamosan szaporodó lakossága, mind nagyobb probléma elé állítja a nemzetgazdászokat. Fokozni kell a föld termőképességét. Ma már bizonyosodott tény, hogy bizonyos nitrogénes műtrágyák a legalkalmasabb erre a célra.

Ez az anyag korlátlan mennyiségben áll az rendelkezésére, mert hiszen a földünket körülvevő, légkör egyik főalkatrésze a nitrogén, csakhogy sokáig nem tudták a nitrogént a levegőből kivonni. Az elektromosság ezen a téren is segítségünkre sietett és ma már például egyedül az oppaui üzemekben naponta, szinte hegymagasságú tömegekben állítják elő levegőből a műtrágyát.

Mikor az első tengeralatti kábel szóbakerült, az emberek kétkedéssel fogadták a sokezer kilométeres, hatalmas dróthuzal tervét, amely arra volt hivatva, hogy az ó- és újvilág között tengeralatti távíróösszeköttetést teremtsen.

A gigantikus művet mégis megvalósították és az első tengeralatti huzalt sok más követte. Maholnap ezek azonban mind elvesztik jelentőségüket, mert a rádiótelefon fejlődése lehetővé teszi, hogy az emberi hang és gondolat, az elektromos hullámok szárnyán, minden drótvezeték mellőzésével repüljön keresztül az óceánon.

Az első drótnélküli telefonállomást Anglia és Amerika között már átadták a nyilvános forgalomnak és ez alkalomból bemutatjuk a Rockypointi leadóállomás nagyszerű felszerelésének egy részét.Fogy a szén és a szakértő geológusok és statisztikusok kiszámították, hogyha a technika, az ipar a maihoz hasonló arányban fejlődik, rövid száz esztendőn belül kifogy a föld szénkészlete és akkor vajjon mi történik?

Megállnak a gépek, bekövetkezik a legnagyobb katasztrófa, amit a világ valaha is láthatott? De az örökké kutató emberi elme már meg is találta a varázsszert, amely a veszedelmet elhárítani képes. A folyóvizek és vízesésekben millió és millió kihasználatlan lóerő rejtőzik. A fehér kőszén - amint a technikusok a vízesést újabban nevezik - kiaknázására irányuló munka már meg is indult. Világszerte hatalmas vízművek épülnek. Egy-egy turbina sokezernyi lóerős villanyáramot termel és így a vasutak hajtóerejét, világítást, ipari energiát és fűtést szakadatlanul szolgálja.

Ha a vizierőket teljesen kiaknázzák és az sem bizonyulna elégségesnek, úgy a szél, a tenger hullámzása az árapály, végül pedig a nap melege még mindig olyan források, amelyek képesek lesznek az ipar fokozódó energiaszükségletét bőségesen fedezni.