Vass József beszéde ujságírók előtt

Vass József Veronika-kendőjével jött az ujságirókhoz, amikor a szeretet vezérkedését körükben átvette.

Nem a vállukat veregette meg, nem a hiuságukat legyezgette, hanem az árvák és özvegyek homlokát simogatta, az öregek és rokkantak kezét szoritotta meg.

Vass József hosszabb beszéddel válaszolt: Az ujságiró sajátságos magányosságban éli és küzdi végig életét. Ez a bizonyos splendid isolation kétségkivül kiemeli az ujságirót az életben küzködő köznapi emberek sorából. De ha fölvetődik egy nagy gondolat vagy érzés a nemzet életében, az ujságiró a legelső, aki elkapja ezt a gondolatot vagy érzést, átzugatja saját lelkén, hangot, fényt ad neki s tovább vetiti a nemzetbe. Ilyen értelemben tehát az ujságiró minden splendid isolation mivolta mellett a szakadatlan szolidarizmusnak egyik fajtáját éli: értem ez alatt a nemzet életével való, a nemzet lelkével, érzéseivel, vádjaival és reménységeivel való szolidarizmust. A sajtó a nemzeté, a sajtó bizonyos értelemben a nemzet életének függvénye és vetülete.

Amennyi erkölcs van a nemzet életében, annyi okvetlenül van a sajtóban is: amennyi szabadság van a nemzet politikai életében, annyi szabadság van a sajtó életében is.

A sajtó nemcsak vetület és függvény, de erő is, a sajtónak irányitania is kell. A sajtó gondolatok alkotója és fölvetője, érzéseket nemesitő, harcokat vivó tényező, katonákból álló tábor, amelynek jelentőségét és igazi értékét mindig a szolidaritás adja meg, amelyet ez a harcoló tábor magába a nemzetbe, annak életébe, reménységeibe, céljaiba és jövöjébe kapcsolódik.

Ez az, amit én különösen aláhuznék s a nemzet köztudatába is belekiáltani szeretnék, mert ahogyan az egyik oldalon megvan az ujságirórendnek a nemzettel való nagy, magasabb értelmi szolidarizmusa, éppen ugy a nemzettől is megkövetelem az ujságirórend számára a szolidarizmust, hogy a politikai és társadalmi értelemben vett nemzet tudjon összeforrni a maga ujságirórendjével, értse meg, hogy ezek a katonák ő érte, az ő gondolataiért, érzéseiért és jövőjéért küzdenek.

A főtényezője volt, és ma is főtényezője a magyar ujságirórend annak, hogy nincs veszedelemben a magyar gondolat. A magyar gondolat veszedelmét háritják el szakadatlanul az ujságirórend katonái. A magyar gondolat szárnyalását biztositják s mert a gondolat szárnyalását biztositják s mert a gondolat nem az övék, hanem a nemzeté s mert a nemzet gondolata nem kizárólag a nemzet sajátja, hanem az ujságirórendé is, éppen ezért látom ujabban, mint uj momentumot, a szolidaritást a nemzet és az ujságirórend között.

Nem kasztot akarok a kasztnak középkori értelmében és nem rendet akarok feudális értelemben, hanem a demokráciák öntudatát szeretném bent, az ujságirótársadalomban kiteremteni és tökéletessé tenni, ugy, hogy az ujságirórend a maga öntudatára épitse föl azt a templomot, amelybe bemehet pihenni a sok magányosan járó, jobbra, balra küzködő szellemi harcos.

Vass Józsefet, szavai befejeztével, szünni nem akaró, megujuló ünneplésben részesitették.