Irta: Menyhárt János jászfényszarui kisgazda

1927-ben, mint kistermelők, Jászfényszaru községben akartuk kifőzni cefréinket, miután bőségesen termett anyagunk. Értesitettük is erről a szeszfőzde kezelőt, de mivel Jászfényszaruban csak egy szeszfőzde van, talán félévig is várni kellett volna, amire anyagaink kifőzésére sor kerül.

Nehézséget okozott az is, hogy sokan voltunk olyanok, akiknek más edényében kellett anygaunkat tartani, s ezek a gazdák állandóan sürgettek bennünket, hogy edényeiket mielőbb adjuk vissza. Meg az is baj volt, hogy a sorrendet sem tartották be, most is érvényesült a rokonság, sógorság, komaság elsőbbségének elve.

Ennek következtében cefréinket átvittük a szomszédos Zsámbok községbe. Zsámbok már Pestmegyében van.

Amikor anyagunkat kifőztük, a zsámboki jegyzői irodában a főzési dijat kifizettük. Amiért pedig Zsámbokról a magunk községébe átvittük a pálinkát, a jászfényszarui elöljáróság a fogyasztási adót is megfizettette. Tehát fizettünk már kétszer.

Későbben megjelenik egy pénzügyőr s mivel átvittük cefréinket a szomszédos megyébe, megbüntetett bennünket két pengőre. Most a télen pedig ugyanezért 40-50 pengő pénzbirságra büntettek bennünket.

Ezek után azt kérdezzük: nem mindegy, akár Jász-, vagy Pestmegyében fizetjük le az adót? Vagy Zsámbok Szerbiához, vagy Csehországhoz tartozik? Csodálkozunk azon, hogy ilyen lehetetlen büntetésekkel és zaklatásokkal sujtják az amugy is elkeseredett, lerongyolódott népet.

Ezek után ne csodálkozzék senki, hogy anyagaink a trágyadombra kerülnek. Ilyen körülmények között mi csak dolgozunk, de munkánknak más veszi a hasznát. Az egész fináncrendszerünk olyan rossz, hogy minden embert halálba kergethetnek vele. Az ilyen lehetetlen állapotokról talán nem is tudnak a törvényhozók. Ha pedig tudnak, akkor segitsenek, mert ezek az állapotok nem szülnek jó vért.