MacDonald a kisebbségi problémákról

London, junius 16.
(A Magyar Távirati Iroda jelentése.)

A „Sunday Times” cikket közöl Ramsay MacDonald miniszterelnök tollából a következő cimmel: „Európa veszedelme: a kisebbségek. Van-e szükség a békeszerződések reviziójára?" A cikk szerint a parlamentarizmus csődje és a diktatura kikiáltása Jugoszláviában a legujabb intő szózat, amely figyelmezteti Európát, hogy a kisebbségi probléma méltányos és igazságos megoldásának elhalasztása a legsulyosabb bajokhoz fog vezetni.

Mindenki, aki ismerte a nacionalizmusban rejlő erőt, a fejét csóválta a párisi békeszerződések tervezeteinek láttára.

E szerződések ratifikálása a következő helyzetet teremtette: Lengyelország 27 milliónyi lakosságából 6 millió idegen faju, Csehország 13 millió lakosából 3.250.000 német, 715.000 magyar, Magyarország 7 millió lakósából 500.000 német és közel 250.000 más nemzetiségü. Romániában még sokkal rosszabb a helyzet, amennyiben Erdély lakosságának a fele idegen, Bukovina német, Besszarábia orosz.

Nem is tettek kisérletet, hogy a faji elvet a Balkánra alkalmazzák, miután Wilson elnök kijelentette, hogy az önrendelkezési elvet csak a legyőzött államokban kell alkalmazni. Igy például Macedónia kétségbeesett tiltakozásával senki sem törödött és egyéb nemzetiségek közötti ellentétek, amelyeket Bencs emlékiratában oly érdekesen ismertet, háboritatlanul tovább tartanak.

Elzászt és Saar-vidéket sem lehet a kisebbségi probléma köréből kihagyni.

A nemzeti eszme bizonyos szempontból kétélü fegyver, mert gyakran nagyon nehéz föladat lecsillapitani a lángralobbantott nemzeti szenvedélyeket, amelyek a nyugodt kormányzást néha sulyosan akadályozzák.

Középeurópa faji keverdéseinek közepette a legnagyobb politikai lángelme sem találhatna olyan határokat, amelyek pontosan követnék a néprajzi határokat.

Egyes helyeken idegen faju szigetekből nem lehet államokat alkotni, sem pedig a faji rokonokat egyesiteni. Ezért a béke és a demokrácia közös érdekében meg kell határozni a kisebbségek jogait és a velük szemben követendő állami politikát.

Magától értetődőleg az elérendő cél az legyen, hogy a kisebbségek jól érezzék magukat abban az államban, amelynek tagjai, ugy hogy annak közéletében résztvehessenek.