A miniszterelnök a gazdasági válságról, a kisgazdák bajairól

Bethlen miniszterelnök több lap munkatársát fogadta inkepusztai magányában, hogy előttük nyilatkozatot tegyen az általános helyzetről és azokról a kérdésekről, amelyek a magyar népet izgatják és foglalkoztatják.

Meg kell állapitanunk, hogy a nyilatkozat egyetlen uj gondolatot nem ad, egyetlen határozott terv, vagy lehetőség nem csillan meg abban a helyzet javulására vonatkozólag. Mindennek az oka – a miniszterelnök megitélése szerint – az általános európai helyzet. Lesz alkalmunk, hogy e tévedésekre rámutassunk. Most csak röviden adjuk a nyilatkozatnak ama részeit, melyek a falu dolgozó társadalmát érdeklik. Lássuk hát, hogy is szól ez a nyilatkozat: 


A falvak elszegényedésének okai 

– A bajok kutforrását kell keresni először. Különféle tényezőkben lehet az okokat megtalálni. Egyfelől a mezőgazdasági termények árának hanyatlásában, másfelől a hitelkérdés nehézségeiben, harmadszor pedig az állami terhekben. Az összes mezőgazdasági termények árhanyatlása okozza, hogy a mezőgazdaság nem olyan rentabilis ma, mint volt azelőtt. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy én ezt egy abnormis, kivételes és átmeneti helyzetnek tartom. 

– A mai áralakulás minden tekintetben lehetetlennek mondható. Ez a tényező különben is az, amelyre nekünk a legcsekélyebb befolyásunk lehet, mert exportállam lévén, nem mi diktáljuk az árakat, hanem a világpiaci árak mértékadók reánk nézve és még hosszu ideig ilyen lesz a helyzet. Addig, amig egy állandó iparosodási folyamat révén, amelyet – annak ellenére, hogy bizonyos áldozatokat jelent a mezőgazdaság szempontjából, – a kormány által támogatandónak tartok, éppen azért, hogy a belső piac felvevőképessége a mezőgazdasági termelvényekre vonatkozóan fejlődhessék: mondom, – addig a helyzet változását nem igen várhatjuk. Ez az a tényező, amelyre nekünk a legcsekélyebb befolyásunk van.

Itt is lehet azonban az export alátámasztásának segitségével csökkenteni azt a „spannungot”, amely a világpiaci árak és a belföldi árak között mutatkozik. Hangsulyozom, ez a „spannung” egészen különös és érthetetlen. Ma sokkal nagyobb, mint normálisan szokott lenni. Egyáltalában nem tekinthető ugyanis normális helyzetnek az, hogy amikor Csikágóban és Liverpoolban 27-28 pengő között állanak a buzaárak, akkor Budapesten 21 pengő a buza. És ugyanez a helyzet a többi mezőgazdasági termények áránál is.


Itt egy pillanatnyi szünetet tart a miniszterelnök, majd igy folytatja: 

– Különösen az exporthitel kérdését kell, hogy a kormány komolyan tanulmányozza. Mindent meg fogunk abban az irányban tenni, hogy a gazdaközönség és az exportkereskedelemnek a rendelkezésére álljunk. A tarifapolitikában bizonyos mozgékonyságot kell tanusitania a kormánynak, ami annyit jelent, hogy lehetővé kell tenni a termelésnek kivételes konjunkturák kihasználását a tarifapolitika segitségével. Ezt az utat eddig is követtük, azonban fokozottabb mértékben kell a jövőben követni. 


Szegény a magyar gazda 

– Ismétlem, én egy átmeneti szimptómának tartom a mai állapotot, amit az idézett elő, hogy az utóbbi évek, különösen a mult esztendő rekordtermése óta az egész világnak, elsősorban pedig az exportállamoknak óriási készleteik vannak, amelyek természetszerüen még nyomják a világpiaci árat. Mégis vissza kell térnem arra, amiből kiindultam, hogy tudniillik a világpiaci ár és a magyar árak között rendkivül nagy a spannung. Ha ezt sikerül csökkenteni, már ezzel is nagyot nyertünk a magyar termelés számára. A baj az, hogy a magyar mezőgazda nem rendelkezik azzal a forgótőkével, amely lehetővé tenné számára, hogy az egész termést ne egy nap alatt dobja piacra. Ez az a tényező, amely elsősorban nyomja a belföldi árat. A gazdák kénytelenek azonnal értékesiteni, ezen pedig csak megfelelő hitellel lehet segiteni. Itt viszont ismét nagy nehézségek mutatkoznak. 


Mezőgazdaságunk átalakitása 

– A mezőgazdaság talpraállásának egy másik előfeltétele a mezőgazdasági üzemek átalakitása, illetve olyan termények fokozottabb termelése, amelyek könnyebben elhelyezhetők és a nagyobb transzportot is megbirják. Itt a földmivelésügyi miniszter termelési politikája bir nagy jelentőséggel és nem szabad lekicsinyelni azokat a kis eszközöket, amelyek gyakran igen hatékonyak, például tejtermelő gazdaságunkat, baromfitenyészetünket, tojástermelésünket, gyümölcs- és zöldségtermelésünket, amelyet fokozni kell, esetleg más rovására is.

Ide kapcsolódik szervesen a kereskedelemügyi miniszter helyes utügyi politikája, valamint a kisvasutak kérdése, amely a termelőt közvetlen kapcsolatba és biztosabb összeköttetésbe hozza a fogyasztóval és a világpiaccal is. Itt nem lehet hangzatos jelszavakkal dolgozni. Itt a detail munkának van tág tere és ezt lekicsinyelni semmi körülmények között nem szabad.

– Mindez azonban szintén összefügg nagy beruházási politikánkkal, amelynek lehetőségét a párisi tárgyalások és a pénzpiac kedvezőbb alakulása kell, hogy megelőzze, illetve meghozza. Ezzel csak felelni akartam azokra a kritikákra, melyek a kormány közgazdasági politikájával szemben a közelmultban is kiadós mértékben elhangzottak. Mi minden termékeny kritikát örömmel fogadunk, hiszen nem tartjuk magunkat se csalhatatlanoknak. (Vajjon olvassák ezt az igen tisztelt főszolgabitó urak is? Szerk.) 


Az adók csökkentéséről 

– Ami az adópolitikát illeti – ugymond – a mult költségvetési vita alkalmával egy határozati javaslatot fogadott el a kormány, amely azt célozta, hogy a magyar költségvetés kiadási oldala necsak, hogy ne emelkedhessék tovább, hanem lehetőleg csökkenjen. A leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy a kormány ezt a vállalt kötelezettségét nagyon komolyan veszi. Annak, hogy az adók csökkenthetők legyenek, előfeltétele, hogy kiadásaink apadjanak.