Ezer font a magyar irodalomnak

Kosztolányi Dezső, mint a Pen Club elnöke, most, hogy Londonban volt, felkereste lord Rothermeret, akivel sokat beszélt a magyar írók dolgairól. A lord, aki Magyarország barátja s akinek nevét az egész magyarság szeretettel tanulta meg, ezer fontot ajánlott fel, hogy azt a budapesti Pen Club két év alatt öt-ötszázfontos részletben két magyar írónak, tehát évente egynek adja ki.

Ez az eset sok tünődésre adott alkalmat. A magyar irodalom az utolsó huszonöt év alatt annyi tehetséget termelt s annyi kiváló irodalmi alkotást hozott létre, hogy szinte érthetetlen, hogy a mai napokban hogy jutott anyagilag olyan mély és félelmes nyomoruságba. Ebben az évben már alig jelent meg könyv, mert a közönség nem vásárol. A lapok terjedelmét korlátozó rendelet elsősorban a szépirodalmi írókat sujtja, mert mindenütt a szépirodalom kirekesztésére vezetett.

Könyv csaknem semmi sem jelent meg ez évben, a karácsonyi könyvpiac, mint a Nyugatban a kiadók jelentéséből látszik, oly szegény lesz, mint a hatvanas években. Senki sem mer könyvkiadásba pénzt fektetni, mert az általános nyomor miatt az emberek elsősorban a szellemi táplálékot vonják meg maguktól.

Ez nem maradhat így. A testnek kenyérre, a szellemnek könyvre van szüksége. A test éppenúgy elsorvad táplálék nélkül, mint a lélek új lelki behatások nélkül.

Nem segit a fordított müveknek filléres kiadása, mert azok a művek a detektív- és olcsó szerelmi históriákkal csillapítják az éhséget. Minden új nemes olvasmány magasabbra feszíti a lélek tevékenységét, ellenben az ilyen holmi csak elkábit és elzsibbaszt.

A nemes lord leadta útmutató véleményét az ezer fonttal s a magyar közönségnek követnie kell példáját a könnyebb és pengőbb pengőcskékkel.