Nagykörös városa okos és követendő példát mutatott a nagy alföldi városoknak, de a magyar nagybirtoknak is.

Az alföldi város egyik pusztájának paraszti bérlői a gabonaárak esése folytán, mint annyi müvelője a magyar földnek, sulyos és nyomasztó helyzetbe kerültek. A város urai, miután a bérlők helyzetét alaposan megvizsgálták, a folyó gazdasági évre a bérleti összegeket 10-20 százalékkal mérsékelték.

A mérséklés nem renditi meg a város anyagi helyzetét és nem billenti ki egyensulyából a költségvetést, viszont megmenti a bérlőket a pusztulástól és anyagi romlástól és elkerülhetővé teszi azt az igazságtalanságot, amely a legtöbb bérleti, főleg kisbérleti szerződésekben megtalálható. Azt tudniillik, hogy a kisbérlő a bér nem fizetése miatt a bérlettől megfosztható.

Városi ember nem is sejti, milyen tragédiát jelent egy földmüvelő családnak, ha el kell hagynia a földet, a bérleti területet, amelyet sok esetben hosszu évek munkájával tett termékennyé és amelyhez a szive vére nőtt.

Arról nem is szólva, hogy még mindig nem jutottunk el odáig, hogy pénzügyileg gondosan előkészitett örökbérleti rendszerrel tegyük lehetővé az Alföld nagy pusztáinak betelepitését, hogy milyen fájdalmas, hogy a belső kolonizációnak ezt az egyetlen racionális módját nem vezettük be, nyomban a háboru után, hogy szinmagyar városok vezetősége nem gondol arra, hogy első kötelessége volna a bajba került bérlők megsegitése a bérösszegek aránylagos leszállitásával.

Nem tekintve azt, hogy a belső feszültséget a kisbérlők tömeges tönkremenetele mennyire fokozza, arra is kéne gondolniok, hogy legigyekvőbb és leghozzáértőbb rétege pusztul el az alföldi lakosságnak és végeredményben a nagybirtoku városok maradnak vesztesek, ha igy pusztulni engedik a jó adófizetőt és a jó munkást.