Apponyi Albert gróf Ottó királyságáról

Apponyi Albert grófot percekig tartó lelkes óvációkban részesített a közönség.

- A gombamódra tenyésző és terjedő hiresztelések – kezdte Apponyi – szükségessé teszik, hogy időnkét megnyilatkozzunk; mert, bármennyire mondjuk időszerűtlennek az ugynevezett királykérdés bolygatását, bármennyire távol álljunk mi is minden közvetlen akció szándékától: nem engedhetjük a talajt eldudvásodni. Politikai szempontból életbevágó érdeknek tartjuk a nemzetföntartó jogfolytonossági elvnek érvényben maradását és egy olyan királyságnak ujból életrehívását, amelynek jogcíméhez a kételynek árnyéka sem fér, mely tehát egyedül biztosíthatja a teljes benső nyugalmat és a tekintélyen, nem pedig külső erőszakon nyugvó, szabadsággal párosult rendet.

- Olyanok is sokan vallják a legitimista megoldást a legjobbnak, akik nem hajlandók magukat a trónöröklési jog kategórikus imperativusához kötni. Hozzájárul ezekhez minden másféle, ugynevezett megoldási tervnek nyilvánvaló komolytalansága. Azt a legendát, amely egy kiváló tehetségű fiatal főherceg személye körül fonódott, széttépte ennek a főhercegnek nyilt és férfias lojalitási nyilatkozata. Valóban nincs mibe kapaszkodnia egy antilegitimista rojalizmusnak és a törvényes királyságnak nincs más komoly vetélytársa, mint a köztársasági eszme.

- Mindenféle alakban mondogatják, hogy valami meglepetés készül a restauráció érdekében, összeköttetésbe hozzák azt azzal a ténnyel, hogy Ottó király a családi törvények szerint ez év folyamán éri el nagykoruságát, összeköttetésbe hozzák a Szent-Imre-ünnepségekkel, sőt olyanok sem hiányoznak, akik magának a kormánynak tulajdonítanak titkos terveket, néha legitimista, néha antilegitimista célzattal. A kormány feje, legutóbb az angol fővárosban, a világsajtó képviselőihez, tehát az egész világhoz szólva, kijelentette, hogy a kormány a legközelebbi időben egyáltalán nem szándékozik az ugynevezett királykérdést napirendre tüzni, mivel ennek külpolitikai föltételeit még nem látja biztosítottnak.

- A királykérdés aktuális fölvetésére mi sem tartjuk a külpolitikai helyzetet megérettnek és bár az folyton javulófélben van, még nem tartunk ott, ahol kockázat nélkül cselekedni lehetne. Részünkről sem ma, sem bármikor soha olyan kisérlet nem fog tétetni, amely céljaink elérése szempontjából az ország biztosságát vagy létérdekeit kockáztatná. Ebből folyólag vad fantázia szüleményeinek kell nyilvánítanom a mindenféle és mindenfélekép kiszinzett puccsszerü kisérletekről szóló hireszteléseket, amelyeket e kijelentésem után jóhiszemüleg többé senki fönn nem tarthat.

- A Szent Imre-jubileumot ugy a katolikus egyház feje, mint az egész egyház feje, mint az egész katolikus világ annak a kikötésnek alapján fogadták el az egész egyház ünnepének és azzal a biztosítással keresik föl tömegesen hazánkat ez alkalomból, hogy minden bel- és külpolitikai vonatkozás az ünnepből ki legyen zárva. Aki a legitizmus nevében akarná ezt a kötelezettséget megszegni, az nemcsak az országot kompromittálná sulyosan, elsősorban az ország katolikusait, de főleg a legitimizmuson magán ejtene halálos sebet.

- Ami pedig Ottó király nagykoruságát illeti, ismételten kell arra mutatnom, hogy az csupán családi vonatkozásban bir jelentőséggel, de a magyar közjog szempontjából, amely etekintetben semmi szabályozást nem tartalmaz, amint azt a miniszterelnök úr is helyesen állapította meg, teljesen irreveláns. Nemcsak ma, amidőn még törvényes alakban sem akarjuk az ugynevezett királykérdést napirendre hozni, de akkor is, amikor annak ideje megérkezett, perhorreskálok minden oly eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akarja befejezett tényeket létesíteni és csak azt óhajtom, hogy minden oldalon hasonlókép gondolkozzanak és cselekedjenek.

- Ezt a határozott állásfoglalást még Ottó örökos királynak, mint nem koronázottnak közjogi helyzete is indokolja, tekintettel különösen az utolsó koronázás óta gyökeresen megváltozott viszonyokra. Elég rámutatnom az örökös tartományokkal és – ami belső közjogunkat is érinti – a társországokkal fönnálló közjogi összeköttetés megszünésére, sőt magának a trónöröklési rendnek szükségessé vált ujabb átvizsgálására, valamint a nemzeti függetlenség biztosítékainak mellőzhetetlen uj formulázására. Itt tehát azokra a pontokra nézve, amelyeknek ténybeli alapjai megváltoztak, uj megállapodásokra volt lesz szükség.

- Ezeket elmondani, gondolom, nem volt fölösleges. Nem hizelgek ugyan magamnak azzal, hogy legyen mód a rosszhiszemü hiresztelések hidrafejének mindig ujból és ujból való megnövését akadályozni; de a jóhiszemű közönség talán el fogja nekem hinni, hogy a mi hitvallásuktól, a mi törekvéseinktől, a mi politikai módszerünktől nem kell félteni az országnak sem külső biztonságát, sem belső nyugalmát, sem a királyság nemzeti jellegét.