Imponálóan gazdag és nivós a posta jelentése

Közel kétszázoldalas jelentést adott ki a magyar posta 1929. évi müködéséről.
A mindenre iterjedő, fényképfelvételekkel, statisztikai táblázatokkal és áttekinthető összehasonlitó kimutatásokkal gazdagon felszerelt munka tulhaladja valamely intézmény sablonos évi beszámolójának a szinvonalát és alaposságával a postaszolgálat valamennyi ágát érintő megállapitásaival olyan tudományos értékü vezérfonalat ad az olvasó kezébe, amely a magyar posta munkásságának, fejlődésének könyvbe foglalt, történelmi értékü dokumentumának tekinthető.

A rendkivül széleskörü anyagból, amelyet a jelentés elénk tár, a postajárati szolgálat érdekli legelsősorban a közlekedési világot. Külön fejezetet szentel ebben a jelentés a posta központi jármütelepének, amely természetesen azóta is fejlődött, 1929-ben átlag napi 9170 hasznos kilométert teljesitettek a posta gépjármüvei, ami az 1928. évi állapottal szemben 10.5 százalékos emelkedést jelent.

A szenzáció erejével hat az a gazdag fényképsorozat, amelyben a posta fővárosi és vidéki berendezéseinek legmodernebb technikai részleteit mutatja be. Megjelenik előttünk a ceglédi, a szolnoki és egyéb postaközpontok fotografiája, a pompás lakihegyi adóállomás, a budapesti stúdió felolvasószobájának mikrofón-állványa és jelzőberendezései, az uj postapaloták egész sora.

Igen érdekes a postatakarékpénztári közvetitőszolgálatról szóló beszámoló.

Megemliti a jelentés, hogy még 1928-ban megtörtént a Hasler-féle svájci gyártmányu posta-bérmentesitő gép használatának az engedélyezése. Ez a gép is értékkártyával müködik. A gép magyarországi képviselője kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a gépet idővel a hazai iapr utján fogja előállitani. E gépekből azonban 1929. év folyamán egy sem került forgalomba.

Beszámol a jelentés a posta közvetitésével történő vámkezelésnél eszközölt könnyitésekről. Igy elrendelték, hogy a kiviteli vámkezelés Hegyeshalom állomáson a mozgóposta-kocsiban történjék.

A készpénzkimélő forgalom hasznos intézményéről is találunk tájékoztatást a beszámolóban. A postapénzforgalomba bekapcsolt pénzintézetek 1928-ban több mint 820 millió pengőt igényeltek. 1929-ben 1,061,707.768 pengőt vettek igénybe a postahivataloktól a helyi gazdasági élet pénzszükségletének kielégitésére.

1929-ben a postán szállitott valamennyi küldemény darabszáma az előző évhez képest 2.6% emelkedést mutat és ezzel majdnem eléri Nagymagyarország forgalmának a felét, az 1920. évi forgalmat pedig 75.5%-al haladja meg. Érdekes, hogy Nagymagyarország egy lakosára 1913-ban 53 darab esett az összes postai küldeményekből. Terület és népességveszteségünk ellenére 1929-ben egy lakosra 57.5 darab küldemény esett.

A táviró- és telefonforgalom, továbbá a légiposta eseményeiről, valamint a rádióüzemről és a posta távkábelépitéseiről külön tartalmas beszámolót találunk a jelentésben.