Sok százezer szőlőtermelő kisember életében jelent ünnepnapot március elseje.
A kormány, Wekerle Sándor pénzügyminiszter előterjesztésére, visszavonta az Országos Gyümölcsszeszforgalmi Rt. monopóliumát. 

A rendelet a hivatalos lap legutóbbi számában jelent meg, amely szerint ugy a termelők, mint az államkincstár érdekeit figyelembe véve, az örök feledésnek adták át a szomoru hirü intézményt, amely a falvak népének annyi keserü órát szerzett. 

Lapunk volt az első, amely hosszu, szakszerü cikksorozatban felhivta az illetékesek figyelmét arra, hogy ez az intézmény már idejét multa. Mi voltunk azok, akik rámutattunk arra, mennyi nemzeti vagyon pusztul el a trágyagödrökbe kikerült törköly árában, mert már ott tartott a falu népe, hogy inkább kidobta, mintsem kifőzte volna. De rámutattunk arra is, hogy a kincstárt is nagy veszteség éri, mert elmarad az illetékek lefizetése. Nem hagytuk figyelmen kivül azt az általános panaszt sem, amely valósággal otthonos lett az apró szőlőbirtokosok között, akiknek kezét guzsba kötötte ez az intézmény. 

A kisgazdapárti képviselők és lapunk harca eredménnyel járt.
Március hó elején a falusi kisüstök, kis szesztermelők és szeszfőzdék visszakapták a régi szabadságot, mert a pálinka szabadforgalmát visszaállitotta a kormány. 

Valamikor a Gyümölcsszeszforgalmi felállitását azzal indokolta, hogy ugy a belföldön, mint a szomszédos államok piacain jobb árakat érhetünk el, ha nagy tömegben értékesitjük a termelt pálinkát. A nehéz gazdasági válság alaposan rácáfolt erre a feltevésre, mert egyrészt igen nagy készlet maradt eladatlanul, másrészt pedig a termelő kisgazda sokkal kevesebbet kapott pálinkájáért, mint a Szeszforgalmi müködése előtt.