A fővárosi pályaudvarok rendezésének kérdésében Dr. Havass Rezső kir. tanácsos a főváros törvényhatósági bizottságának legagilisabb tagja interpellált, melyet általános helyesléssel fogadtak.

Fővárosunk világvárosias fejlődését kétségbe vonni nem lehet, de azt sem tagadhatjuk, hogy ennek a fejlődésnek vannak itt-ott akadályai, amelyeken csak nagy nehezen tudunk átzökkenni.

Egy ilyen megrekedt kérdésünk a fővárosi pályaudvarok rendezésének a kérdése, amelynél fontosabbat a főváros ipari és kereskedelmi érdekeit s ezzel kapcsolatosan a főváros jövőjét tekintve, alig tudunk elképzelni.

Mindenki tudja, hogy pályaudvaraink fekvése egyáltalán nem felel meg az igényeknek s hogy a pályaudvaraink annyira szükek, hogy már-már képtelenek a forgalmat lebonyolitani, ami végzetes katasztrófáknak lehet előidézője. Ez a sulyos helyzet három szempontból: az országos vasuti forgalom és a fővárosi helyi forgalom szempontjából van Budapestre káros kihatással.

Tudjuk, hogy gróf Széchenyi István agyában született meg az eszme, hogy Budapestet kell Magyarország forgalmának központjává tenni, hogy közlekedési politikának is Budapestet tegye a nemzet szivévé, amelyből a lüktető erő szétsugárzik az egész országba. Ezt az eszmét törekedtek megvalósitani közlekedési politikánk eddigi irányitói, s ennek az eszmének köszönheti Budapest mai nagyságát .

Hogy a fővárosban lebonyolitásra kerülő vasuti forgalomra nézve mily káros hatással vannak a mai szük és hiányos berendezésü pályaudvarok, arról a budapesti kereskedelmi és iparkamarának, az Országos Iparegyesületnek s a nagyközönségnek sürün felhangzó panaszai tanuskodnak.

Ami végül a fővárosi helyiforgalom szempontját illeti, szomoruan tapasztaljuk, hogy a pályaudvarokhoz vezető sinhálózat valósággal bilincsekbe szoritja helyi forgalmunkat s annak a kültelkek felé való szabad fejlődést a legnagyobb mértékben megneheziti.