Gömbös Gyula Mezőkeresztesen

Miskolc, augusztus 17.
Gömbös Gyula honvédelmi miniszter és a miskolci főispáni installáción résztvett képviselők, akik Lillafüreden töltötték az éjszakát, vasárnap délelőtt autókon Mezőkeresztesre indultak, ahol Bottlik József, a kerület országgyülési képviselője beszámolót tartott. A miniszter társaságában volt Bottlikon kívül Görgey László, Szepessy Géza, Melczer Béla, Putnoky Móric, Édes Antal, farkasfalvi Farkass Géza, Farkas Gyula országgyülési képviselők, Borbély-Maczky Emil főispán, báró Bottlik István és Vadnay Tibor felsőházi tagok. Mezőkeresztes határában lovasbandérium fogadta a vendégeket.

A miniszter és kisérői mozsárdurrogás közben gyalog vonultak végig a frontharcosok és leventeifjak sorfala között, a földiszitett utcákon át a községházára. Nemcsak a mezőkeresztesiek, hanem a szomszédos községbeliek is nagy számban jelentek meg a beszámolón, amely zuhogó esőben folyt le.

A szónokok a községháza erkélyéről beszéltek a téren összesereglett nagy tömeghez. A beszámológyülést Lovász János, a borsodmegyei kisgazdapárt elnöke nyitotta meg, utána Bottlik József kezdett beszélni:
- Magyarország bármilyen iparfejlesztés és vámpolitika mellett is mindig mezőgazdasági ország marad. Ha itt a mezőgazdaság tönkremegy, akkor az ipar is elveszti fogyasztópiacát. Nem lehet sokáig elviselni azt a különbséget, amely az ipari termékek drágasága és a nyerstermények olcsósága között van.A falu népe nem hajlandó tovább türni, hogy gazdasági jelszavak mellett kizsákmányolják és verejtéket mások váltsák csengő aranyra. A föld népe azt követeli, hogy az állam a maga hatalmi erejével avatkozzék be és szüntesse meg a gazdák kizsákmányolását.
Gazdasági életünk sulypontját a mezőgazdaságra kell helyezni, mert Magyarország, bármit is tesznek, sohasem lesz ipari állam

A mezőgazdaság szempontjából az első lépés a javulás felé az iparcikkek árának leszállítása. Hibásnak tartok minden oly politikát, amely a fősulyt nem a mezőgazdaságra helyezi. A bolétát a kormány nem tartja szentirásnak és ha a gyakorlatban nem válik be, más eszközökhöz nyul. A miniszterelnök akkor, amikor a bajokat elpanaszolták neki, azt mondotta:
„Az én agrárszivem veletek van.”

Bottlik beszéde alatt a tömeg az eső miatt a falhoz huzódott, szeretett volna fedél alá jutni. Ekkor kezdte meg beszédét Gömbös Gyula:
- Azért jöttem ide, mert tudom, hogy ez a kerület a függetlenséget évtizedek óta makacs öntudattal hirdette. Ez a vidék, amely a monarchia idején makacsul ragaszkodott a kossuthi elvekhez, azt az eszmét testesíti meg, hogy az állami függetlenség menti meg a nemzetet, amelyet a sors ide a Duna medencéjébe vetett. A függetlenségi gondolat nem üres jelszó! Még Magyarország megcsonkításának ellenére is érezzük, mennyi előnyt biztosít számunkra a függetlenség. A magyar végre a maga utján járhat, nem kell Bécsből várnia, hogy mit akarnak az osztrák hatalmasok.

Mi békés viszonyban akarunk és tudunk élni szomszédainkkal, de nem akarjuk, hogy belügyeinkbe avatkozzanak. Ha egy nép önállóan akar berendezkedni, ahhoz nem elég az anyagiakban való gazdagodás, szellemiekben is meg kell erősödnie. Ezt a népet tudatosan nem müvelték, mert ez a nép, ragaszkodván a függetlenségi gondolathoz, tudatosan müvelve óriási erőforrása lett volna a nemzeti gondolatnak. Tudatosan nem müvelték, mert tudták, hogy minden magyar egyén rendkivüli tehetséget rejt magában. A mi egész népmüveltségünknek a mezőgazdaság szolgálatába kell állnia. Müvelődnötök kell nektek, kisgazdáknak! Én ugy látom történelmi távlatban, hogy szerepetek nem paraszti szerep, mert nektek bizonyos fokig be kell töltenetek a köznemzetség szerepét.

Lakosságuk hatnyolcad része mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. Ebből az következik, hogy intézkedéseinknek hatnyolcad része a mezőgazdaság érdekében kell hogy történjen. De, hangsulyozom, iparpárti is vagyok, sőt a kereskedelmet is pártolom, mert ipar, kereskedelem és mezőgazdaság összetartozik. Keresni kell a módját annak, miként lehet a fölösleget nemzetközileg értékesíteni. A gazdasági élet szeres összefüggésben van a szociális kérdéssel. Ha a népet anyagiakban és erkölcsiekben erősítjük, akkor én is szocialista vagyok.

Ha a szocializmus azt jelenti, hogy a hozott áldozatok mértékéig a nép résztvegyen sorsának intézésében, hogy egyformának tekintsük a nemzet nagy egésze szempontjából és a jövő szempontjából a napszámost jogokban a nagybirtokossal, én is szocialista vagyok. A lövészárkokban meglehetősen egyformának érezzük magunkat, mert az ellenséges golyók nem tettek különbséget nagybirtokos és kisgazda között. Ilyen alapon én is szocialista vagyok. Nem vagyok azonban olyan szocialista, aki azt mondja, hogy nincsenek nemzetek és hogy az egyedül üdvözítő az általános és titkos, mert nem az általánosért és titkosért élünk, hanem magunkért.

A cél az, hogy a nagy gazdasági árnyékra napon hozzunk, a szegénység javára, ezt azonban nem hamis nemzetközi jelszavakkal, hanem megértő kormányzással érhetjük el, amely az egyszerü kérgeskezü parasztban épp ugy, mint az előkelő emberben a magyar testvért látja. Ez az én fajvédő politikám!

A miniszter után Plósz István, a tiszáninneni mezőgazdasági kamara alelnöke szólalt föl, majd farkasfalvi Farkass Géza az abauji kisgazdák üdvözletét tolmácsolta. A beszámoló után a honvédelmi miniszter a főjegyző szobájában fogadta egymásután a küldöttségeket. A mezőkeresztesi matyóküldöttséghez igy szólt:
- Örülök, hogy gatyában jöttek tiszteletemre, de jobban áll a magyarnak a nadrág!

A mezőcsáti küldöttségnek adott válaszában többek közt a következőket mondotta:
- Arra kérem önöket, nemzetünk érdekében ápolják a testvéri egyetértést katolikusok és protestánsok között és ide bevonom azt a zsidóságot is, amellyel együtt valamennyien egy nagy gondolatért harcolunk.

Ezután az iskolaudvaron bankett volt, az asztalok körül lócák álltak és Gömbös miniszteris lócán foglalt helyet és nép között. Két cigánybanda és négy dalárda gondoskodott fölváltva a hatalmas bankett közönségének szórakoztatásáról. A miniszter és társasága hat óra után távoztak Mezőkeresztesről.