A macskákkal töltött idő

A századforduló tudománya hihetelen távlatokat nyitott az ember előtt, ugyanakkor soha nem tapasztalt módon kettészakította a világot. Egyszerre kutattuk a hatalmasat s az egészen kicsit, próbáltuk egységben látni azt, amit közben apró darabokra hasítottunk, csodákra tartottuk képesnek magunkat és egyszerre szoros rokonságot kezdtünk tartani a majmokkal. A végső csapást a "józan polgári észre" Sigmund Freud Álomfejtés című műve mérte, amely éppen 1900-ban Magyarországon is megjelent.

Olyan ösztöneinkre, késztetéseinkre irányította a közfigyelmet, amelyeket korábban boldogan és elégedetten tartottunk tudatalattink legmélyén s most hirtelen szembe kellett néznünk a tükörből visszatekintő ősi hüllőkkel és kétéltűekkel.

 

Persze nem történt ez minden előzmény nélkül, hiszen fizikailag - Darwin nyomán - már hozzászokhattunk a gondolathoz, hogy csak egy lépés választ el bennünket az állatvilágtól. Csakhogy ezt a lépést éppen az a psziché jelentette, amiről Freud egy elegáns mozdulattal lerántotta a leplet és most kétségbeesetten próbálunk szembenézni a bennünk élő állatival.

A fizikai evolúció mintájára kialakult a pszichikai evolúció modellje is és mint a testünkben, a lelkünkben is hordozzuk a korábbi rétegeket. Egyszerre egységes, isteni lényegből hadszíntéré változott a tudat, ahol az ősi, elemi ösztönök küzdenek a kultúrálttal és civilizálttal - s az "éles" helyzetekben az előbbinek vannak jobb esélyei. 

Freud kutatásai éppen ennek az ősi lényegnek a feltárására irányultak, több-kevesebb sikerrel. Kevesebb, mert valójában még mindig érnek minket meglepetések, egyre újabb és újabb bizonyítékok és ellenpéldák gyűlnek a psziché freudi szintjei, a szexuális ösztönök mindenekfelettvalósága, az atavisztikus késztetések stb. témájában.
Ugyanakkor hihetetlen sikertörténet is az övé.

 

Mára eljutottunk odáig, hogy mindenkinek van saját pszichiátere (már aki egy kicsit is ad magára), hogy napi téma a "mit álmodtál és vajon miért?" és barátainktól lépten-nyomon kérdezgetjük: "akarsz róla beszélni?". Freud kinyitott egy kaput, mi szépen besétáltunk s most keringünk egy tekervényes labirintusban, ami kísértetiesen hasonlít egy emberi agyhoz...
Talán közelebb visz a megoldáshoz a Mester bölcs tanácsa: "A macskákkal töltött idő sohasem haszontalan!"