Lipót főherceg, aki kolbászügynök Newyorkban és a város legsötétebb negyedében, konyha bejáratú, kopott lakásban lakik, elmondja, hogyan adták el Napoleon 400.000 dolláros legendás nyakláncát, miért kapott ebből Mária Terézia főhercegnő csak 7270 dollárt.
,,Nem állithatom, hogy valami különösen nagy szeretettel csüngök a nagynénémen…”” ,,Mr. Townsend akár egy dollárért is eladhatta volna!”
Newyork, március 4.
A világsajtó sokat irt már Napolen híres nyakláncáról: a csodálatos ötvösmunkába foglalt 48 drágakő misztikus eltünéséről, a 400.000 dollártérő ékszer megkerüléséről, valamint a bűnügyről, amelynek középpontjában Lipót főherceg és Mr. Townsend - állitólag angol ezredes és kém - áll.
A newyorki ügyészség eddigi nyomozásának adatai szerint Mr. Townsendet Mária Terézia főhercegnő bízta meg tulajdonát képező nyaklánc értékestésével és az ékszert az a gyanus angol gentleman Lipót főherceg közvetítésével adta el Mr. Michelnek, a Fifth Avenue előkelő ékszerészének - 60.00 dollárért. A hetvenhárom éves bécsi főhercegnő 7270 dollárt kapott kézhez a 400.000 dolláros nyakékért, a többi pénzt Lipót főherceg az eladás körül fölmerült költségeik födözésére forditották. Lipót főherceg a háború után vándorolt ki Amerikába.
Moziszínész volt, azután kolbászügynök lett. Newyorki munkatársunk az 56. utca 160. szám alatti lakásán, Newyork egyik legsötétebb negyedében találta meg a családi tradícióhoz oly méltatlan főherceget.
A konyhán keresztül lehet csak bejutni a kopott butorzatu kétszobás kis lakásba, ahol a szikár, magas főherceg ingujjában fogad és kacagva beszél a nyaklánc kalandos sorsáról.
- Sok hűhó semmiért! - mondja - A gyémántok 60.000 dollárért cseréltek gazdát - többet nem értek. Nagynéném, Mária Terézia főhercegnő meg fogja kapni a pénzt és a nyakék foglalatát, amelynek történelmi értéke nagyobb mint a benne foglalt köveké volt. Mr. Townsendnek írásbeli, hitelelesitett és tejhatalmu fölhatalmazása volt a nagynénémtől az ékszer eladására.
Akár egy dolláért is eladhatta volna…
A főherceg élénken tiltakozik az ellen, hogy meg akarta tartani a nyaklánc foglalatát:
- Nekem erre annyira nincs szükségem, mint Naoleon kabátjára,vagy akár az ingére. Tudomásom szerint Napoleon hat nyakéket ajándékozott kurta házassága alatt Mária Lujzának. Az eladott ékszert akkor kapta a császárné, amikor a római király született.
- Kapott ön jutalékot az ékszer eladásánál?
- Az ékszer eladásánál jelen voltam. A többit a kerületi ügyésznek fogom részletesen elmondani, aki magához idézett ebben az ügyben- válaszolja a főherceg, majd hirtelen a nagynénjével való kapcsolatáról kezd beszélni:
- Nem állíthatom, hogy valami különösen nagy szeretettel csüngök a nagynénémen, viszont az ellenkezőjét sem szabad mondanom. Közöttünk nagy a különbség: neki sok pénze van, nekem semmim sincs. Különben már nagyon régen nem volt szerencsém hozzá, utoljára Bécsben láttam, 1919-ben. Nagynéném akkor éppen egy zsák krumplit cipelt a hátán…..
- Véleménye szerint jogosan cserélt gazdát az ékszer?
Ez az én legnagyobb gondom! – válaszolja a főherceg, de az ékszerről nem akar tovább beszélni.
Azért erről már inkább elmondja, hogy jelenleg ügynökösködik és megél a jövedelméből.
A kopott butorokra mutat:
- Takarékosan élek, amint lakásomból is láthatja. Olcsó negyedben béreltem lakást, hogy megtakarithassam azt a pénzt amivel többe kerülne egy River-ide Drivei apartement. Nincsenek főuri látógatóim, hál Istennek! Különben elöttük sem szégyenleném az életemet. Nincs is rajta mit szégyelni. A dolgozó munkás nem engedheti meg magának a fényűzést. Különös ország ez az Amerika. Ma mint egyszerű munkás dolgozik itt az ember, holnap esetleg a spanyol király szivesen látott vendége lehet! Két dolog fontos Amerikában: az okos, beosztásos életmód, valamint az egészség.
Ami az én személyemet illeti, három ballépést követtem el életemben. Az elsőt, amikor Habsburgnak születtem, azután, amikor Amerikába jöttem és harmadszor, mikor Californiában szerelmes lettem egy lányba.
Ki ez a leány? A nevét nem akarja elárulni, ellenben fölhatalmaz arra, hogy egész beszélgetésünket megirhassam.
