Ugyanazon a hegedűn fémmel körülvett húron nem lehetett a hangot előállítani, ellenben bélhúron sikerült. Ennek magyarázata Raman szerint a következő: A szükséges nyomás, melyet vonóval a húrra ki kell fejteni, a húr átmérőjének negyedik hatványával, ha a húr hossza és a magassága ugyanaz.

Igaz, hogy a húr anyaga az előbbi példában nem ugyanaz, de annyit mindenesetre lehet következtetni, hogy a vastag húron a nyomás nem volt elég nagy. Feltűnő, hogy ez a jelenség egy bizonyos hangra szorítkozik; pl. az egyik hegedűn a 392 rezgésszámú g1 hangnál lépett fel, de a szomszédos hangoknál nyoma sincs. Ez azt mutatja, hogy a hegedűnek ezen a helyen rezonanciája van, ekkor pedig a szükséges nyomás nagy.

Némelykor egyes hangokat nem lehet állandó erősséggel előállítani, hanem a keletkező hang szakaszosan változik, másodpercenként 8-10-szer. Raman ezt a jelenségét is megmagyarázta. Az alaphangnál a hegedűnek rezonanciája van, tehát előállítására nagy nyomás kell. Kezdetben a szükséges nyomás megvan.

De mikor a hegedű a keltett hangra már rezonál, akkor a vonó a szükséges energiát nem tudja megadni, a hang jellege megváltozik. A megváltozott hangban az alaphang a felhangokhoz képest gyengül. Most már a vonó nyomása újra elég a kívánt hang keltésére, míg a hegedű ismét rezonál. Így váltakozik ez másodpercenként 8-10-szer. Mivel a nyomás a húr átmérőjének negyedik hatványával arányos, azért ez a jelenség különösen vastag húron mutatkozik.

Alacsony rezgésszámoknál az a hang gyengébb, mint a felhangok. Ezt Hewlett és Miller már 1912-ben tudták. Az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy az alacsonyabb rezgésszámok hosszabb idő alatt alakulnak ki. A meghúzás után először csak magasabb rezgésszámok hallatszanak. Feltűnő ilyenkor a felhangok nagy bősége.

Így Backhaus Testori-hegedűn a 233 rezgésszámú b hangot vizsgálta. A legerősebb az első felhang volt. Az alaphang amplitudója csak 7%-a az első felhangénak. Ez azt mutatja, hogy az első felhangnak 466 rezgésszámánál a hegedűnek erős rezonanciája van. De tisztán rezonanciával nem lehet a jelenséget magyarázni, mert a rezonancia éles, vagyis meghatározott helyen áll elő, ez a jelenség pedig 196-260 rezgésszámú közben jelentkezik.

Oka még a hegedű kisugárzásában van. Ebben a közben az alaphang minden hegedűn háttérbe szorul, 290 rezgésszámtól kezdve pedig túlnyomó. A közbeeső rezgésszámoknál az egyes hegedűk különböző módon viselkednek. Ennek az az oka, hogy 280 rezgésszám körül rezonancia van, de ennek helye ingadozik.

Így az alaphang éppen a rezonancia miatt mint uralkodó hang gyorsan kialakul. A hegedű az alaphangot tökéletlenül sugározza ki. Ez okozza egyúttal azt is, hogy a mély hang annyira gazdag felhangokban. Ha azt akarjuk, hogy valamely test mély hangokat erősen kisugározzon, akkor a test mérete a hullámhosszhoz viszonyítva elég nagy legyen. A hegedű méretei a lehetőségig csökkentve vannak, sőt a legkisebb rezgéshullámokra nézve már kicsinyek is.

M. J.