A forgalmi adó emelése

A 33-as országos bizottság szeptember hó 3-iki ülésén a forgalmi adó és a forgalmi adóváltság kulcsának felemelését tárgyalta. 

Temesváry Imre előadó ismertette a javaslatot, s annak alapgondolatát, hangsulyozva, hogy a mai rendkivül sulyos államháztartási helyzet kényszeriti a kormányt a forgalmi adónak és a forgalmi adóátalánynak emelésére. A forgalmi adót és az átalányt egyharmadával kivánja emelni a kormány, vagyis a mai 2 százalékról 3 százalékra. A fázisrendszer szerint adózó áruknál az emelés szintén az eddigi kulcs egyharmadával érvényesül. A kormány a kényszeritő államháztartási helyzetre való tekintettel kénytelen volt ennek az adónemnek felemeléséhez nyulni. Az előzetes számitások szerint mintegy harminchárom millió pengő bevételi többlet várható eréven. 

A vita során Somssich Antal gróf hangsulyozta, hogy az adóemelésnek általános drágulás lesz a következménye. A mezőgazdaság kétszeresen fogja megszenvedni ezt az emelést, az iparcikkeknél mint vevő, azután a termények eladásánál a csökkent ár miatt. Az árutőzsdén kötött ügyletekre a kivetett forgalmi adó a termények árcsökkenését vonja maga után, a husforgalmi adót pedig a mészárosok a termelőnél be fogják kalkulálni az árakba. A cukorrépa fogalmi adója az egyetlen, amelyet az eladónak kell fizetnie, s nem a vevő cukorgyárnak. Javasolta ezért, hogy ezt a adónemet teljes egészében a gyárakra háritsák át. A magyar mezőgazdaság türelmetlenül várja a kormány javaslatait a mezőgazdaság helyzetének, főleg a termények értékesitésének javitása érdekében, mert nem lehet egyoldaluan terheket róni a magyar mezőgazdaságra és nem gondoskodni arról, hogy teljesitőképessége fokozódjék.

Hoyos Miksa gróf részletes számadatok alapján kimutatta, hogy a budapesti sertés és marhavásáron milyen kiadások esnek egy kilogramm husra s rámutatott ezzel kapcsolatban a felhajtás csökkentésére is. Hangsulyozta, hogy ilyen körülmények között a költségeket nem lehet még a forgalmi adóval is emelni. 

Éber Antal a forgalmi adó intézményét a legsulyosabb és legkárosabbnak tartja. A forgalmi adó a mezőgazdasági árollót kinyitja s további eltérést idéz elő a mezőgazdasági és ipari cikkek ára között, holott a mezőgazdasági termelés produktivitását kellene mindenekelőtt helyreállitani. 

Őrffy Imre hangsulyozta, hogy a forgalmi adó emelésénél nem szabad figyelmen kivül hagyni az áthárithatóság kérdését. Főként azokat a kisexisztenciákat kell figyelembe venni, akik havi átalányban fizették az adót s akiknél félig-meddig már állandósult és középalakulattá vált az egységes és közvetett adó között. Kéri tehát a kisiparosok kiemelését annál is inkább, mert pénzügyi szempontból ez nem jelentős. 

Esterházy Móric gróf szerint minden fillérre ügyelni kell. Igen erélyesen ellenőrizni kell a közületek részesedését a forgalmi és kereseti adókban. Ellenőrzendő a lóversenyfogadások igénybevétele is. 


Kállay Tibor kijelentette, hogy normális viszonyok között semmiesetre sem tartaná emelhetőnek a forgalmi adót, a ma egészen rendkivüli viszonyok között azonban nem térhetünk ki előle, mert a leggyorsabban és kiadósan növeli az állami bevételeket. Legalább százötven millió deficit eltüntetéséről kell gondoskodni. Kifogásolható azonban, hogy a fölemelt adónemet nem teljes egészében az állam céljaira forditják, hanem az autonómiákat is részesiteni kivánják belőle. A polgárságot oly mértékben kell igénybevenni most az államháztartás szanálása érdekében, hogy lehetetlen egyidőben még az autonómiák céljaira is igénybevenni a társadalmat. Az autonómiák huzzák össze gazdálkodásukat, szanálásuk ne uj adókból történjék. Ismételten kérte, hogy a bizottság külön albizottságot küldjön ki az autonómiák gazdálkodásának szigoru felülvizsgálására. Javasolja, hogy a kávé és tea forgalmi adóját emeljék fel. 

Biró Pál csak keserüséggel tud belenyugodni a forgalmi adó emelésébe, mint az államháztartás egyensulyban tartásának nélkülözhetetlen eszközébe. Ha a költségvetési egyensuly lehetetlenné válnék, ez sokkal nagyobb szociális igazságtalanságra vezetne, mint amilyen a forgalmi adó emelésének rossz hatása. 

Schandl Károly annak az aggodalomnak hatása alatt áll, hogy a deficit jóval nagyobb, mint előrelátható volt. A legkomorabban mered felénk az a kérdés, hogy belemenjünk-e az inflációba, vagy legnagyobb áldozatokkal teremtsük meg az egyensulyt. De nálunk senki sem akar inflációt. Nincs más választás tehát, mint a kiadások legszigorubb csökkentésével és a bevételek mérsékelt fokozásával eltüntetni a deficitet. Ez létérdeke az egész országnak s ezért mindenkinek arányos áldozatot kell hoznia. Ha a bizottság hozzájárult a fizetések csökkentéséhez és ezzel áldozatot követel a tisztviselőktől, ugy tovább kell menni ezen az uton, erejéhez képest minden állampolgárnak áldozatot kell hoznia, annál is inkább, mert a fizetések csökkentése egyedül a dologi megtakaritásokkal együtt sem elegendő a deficit eltüntetésére. A rendelet voltaképpen visszatér az 1927-es állapotokra, a különbség az, hogy azóta 56.000 adózó mentesül a forgalmi adó alól. Azt kivánja és természetesnek is találja, hogy azok a kisiparosok, akik időközben mentességet kaptak, ezt tovább is élvezzék. Az egyenlő teherviselés érdekében sürgette a külföldön lévő magyar ingótőkék bevonását a nemzeti áldozathozatalba. 

Wolff Károly elismerte a forgalmi adó ellen emelt kifogás jogosultságát, de az emelést nem tartja elkerülhetőnek. Bejelentette, hogy a forgalmi adó emeléséből jelentkező többlet 25 százalékára a főváros igényt tart, mert a főváros költségvetési hiányának fedezésére nem akarják emelni a lakosság amugy is sulyos terheit. 

Vargha Imre államtitkár a felszólitásokra válaszolva kijelentette, hogy egyes forgalmi adónemek, a cukorrépa, a husforgalmi adó, az áru- és terménytőzsdén lebonyolitott ügyletek forgalmi adójának az emelésből való kihagyását az egyenlő teherviselés elvének szempontjából nem tartja keresztülvihetőnek. A kisiparosok és kiskereskedők átalányának változatlanul hagyására irányuló inditványt azért nem tartja elfogadhatónak, mert nem lehet helyesen megállapitani azt a határt, amelyen alul az adóemelés mellőzhető.

Egyébként a kérdés jelentőségét nagymértékben csökkenti az, hogy a bőrfázis életbeléptetésével mintegy huszonötezer kisiparos teljesen mentesült a forgalmi adó fizetése alól, a textilfázis életbeléptetése után huszonkilencezer iparos és tizennégyezer kiskereskedő fog mentesülni, a fázisrendszer fokozatos életbeléptetésével kapcsolatban pedig belátható időn belül az összes iparosok és kereskedők ki fognak vétetni a forgalmi adó fizetése alól.

A gyarmatáruk forgalmi adójának emelésénél a bizottság megitélésére bizta azt, hogy ezek közül a tömegélelmezési cikkeknek, mint például a kávénak és a teának adóztatását fokozzák-e vagy sem.

Károlyi Gyula gróf miniszterelnök kijelentette, hogy örömmel és köszönettel elfogadja Kállay Tibornak azt az inditványát, hogy a városok és községek háztartásának felülvizsgálatára az országos bizottság hattagu albizottságot küldjön ki. A bizottság ezután e rendelettervezetet ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta és a Kállay Tibor által javasolt albizottság tagjaivá Teleszky Jánost, Papp Géza bárót, Kállay Tibort, Wolff Károlyt, Rubinek Istvánt és Esterházy Móric grófot választotta meg.