A dohányfüst összetétele a dohány nikotinmentesítése, tulajdonságai

A dohányfüstben szereplő anyagok között, mint erősen mérgező tulajdonságúak, a következők jönnek tekintetbe: szénmonoxid, ciánhidrogén, metilalkohol, piroolajok, piridin-bázisok és nikotin. A mérgező hatás attól függ, hogy ezek a vegyületek milyen mennyiségben vannak a füstben.

A dohányfüst szénmonoxid - tartalmára nézve egymástól nagyon eltérők az adatok, aminek elsősorban az a magyarázata, hogy azok az eljárások, melyeket különböző kutatók a dohányfüst szénmonoxid-tartalmának a meghatározására használtak, nem voltak megbízhatók. Ezenkívül számításba jön itt az a körülmény is, hogy a dohány égésének a gyorsasága szerint változik a dohányfüst szénmonoxid-tartalma.

Leginkább Tóth Gyula adatát lehet elfogadni, amely szerint 1 g dohány elégésekor 0.1-0.3 cm3 szénmonoxid keletkezik. Ismeretes, hogy a szénmonoxid igen mérgező hatású gáz, 0.06% szénmonoxidot tartalmazó levegő belélegzése már fejfájást, szédülést, stb. okoz. A dohány elégésekor keletkező szénmonoxid azonban olyan csekély mennyiségű, hogy még kedvezőtlen viszonyok mellett sem juthat annyi szénmonoxid a szoba levegőjébe, hogy az mérgezési tündéket okozhasson.

Így például, ha egy 50 m3 ürtartalmú zárthelyiségben 100 g dohány (kb. 150 cigaretta) ég el, 30 cm3 szénmonoxid jut a levegőbe, tehát a helyiség levegőjének 0.00006 % lesz a szénmonoxid-tartalma, vagyis csak ezredrésze a mérgezési tüneteket kiváltó mennyiségnek. Felmerül itt még az a kérdés, hogy a dohányfüsttel a vérbe naponta bekerülő szénmonoxid (a vér hemoglobinja tudvalévőleg erősen megköti a szénmonoxidot), nem lehet-e krónikus mérgezésnek az okozója.

E kérdés beható vizsgálatával eddig még nem foglalkoztak. Az erős dohányzás okozta mérgezési tünetekre vonatkozó orvosi megfigyelések ellene szólnak annak, hogy a szénmonoxid a vérben felhalmozódna. Az elmondottakból következik, hogy a dohányzás mérgező hatása nem vezethető vissza a dohányfüst szénmonoxid-tartalmára.