A dolomit- és mészkőhegységeket a vízszegénység jellemzi. Felszínük gyakran kopár, karsztos. Termőtalajuk minimális, fásításuk is nehéz. Tele vannak üregekkel és repedésekkel, a víz ezeken keresztül azonnal lefut, források nem képződhetnek. Az ilyen hegységekben természetesen sok a barlang. Ezeket a jelenségeket a Budai-hegységben éppúgy megfigyelhetjük, mint hazánk többi mészkőhegységeiben.
Mészkőhegységekben egy-egy, a felszínhez közel eső rejtett, üreg beszakadása által keletkeznek a töbörök (dolinák) és víznyelő lyukak. Ezeknek különösen szép példáit a Bükk fennsíkja szolgáltatja.
Az üledékes (szediment) kőzetek, amelyek túlnyomórészt vízből rakódtak le, gyakran jól is rétegezettek. A rétegezettség benyomását azáltal keltik, hogy a különböző időszakokban kivált üledékanyag a kiválás körülményeinek változása következtében kisebb-nagyobb eltéréseket árul el.
Az ilyen réteges kőzetből álló hegység tengerből, tóból, ritkán szélhordta törmelékekből képződött. Ez a rétegesség nem tévesztendő össze azonban a tömeges (vagyis magmatikus eredetű) kőzeteken is fellépő „pados elválással”.
A réteges kőzetek eredetileg nagyjában vízszintesen települnek. Olykor most is találhatók ilyen úgynevezett nyugodt településben. Legtöbbször azonban a földkéreg mozgása, a tektonikai erők munkája a rétegeket vízszintes helyzetükből kimozdítja, ferde, sőt függőleges helyzetbe hozza; a rétegek gyűrödnek vagy egymásra tolódnak, sőt át is bukhatnak. E rétegmozgások számos példáját figyelhetjük meg kirándulásaink folyamán. (1. kép.)
Érdekes települést tár fel például Pécsett a reáliskola melletti Makár-hegy oldalában lévő homokbánya. Itt ugyanis újharmadkori (pannóniai) homokra egy nálánál sokkal idősebb, triászkori mészkő tolódott fel. Egy régebbi korban keletkezett réteg fiatalabb rétegre természetesen mindig csak kéregmozgás okozta elmozdulások révén kerülhet.
E mozgások által válik egy-egy vidék vagy hegység földtani felépítése oly bonyolulttá, hogy szerkezetének tisztázása a geológusoknak igen nagy feladatot okoz. Tájképileg igen érdekes és sokszor különös alakú hegyek a víz és szél pusztító hatásának köszönhetik létüket.
Így a tengeri hullámverés mosó munkája formálta ki a kúpalakú sümegi Vár-hegyet (2. kép), mely krétakori mészkőből áll; tetejét durva kavicskonglomerát alkotja, amilyen a zirci fennsíkon fordul elő. Ebből a földtani felépítésből kétségtelen, hogy a sümegi Vár-hegy valamikor a zirci fennsík része volt.
Ha a lejtőn kibúvó rétegfejek különböző szilárdságúak, akkor egyikük jobban, másikuk kevésbbé fog a koptató erőknek ellentállni. Így pados, gyakran bizarr, gombaalakú képződmények jönnek létre (3. kép).
